Darótzy-Csoma Andrással az általa létrehozott meleg márkákról, a rendszerváltás utáni melegpartik szervezési nehézségeiről és világkörüli útjairól beszélgettünk. Megtudtuk, hogy melegbarát edzőtermeiben alkalmaz-e heteroszexuális munkatársakat, fény derült rá, milyen tanáccsal látta el Tarlós István első és egyben utolsó személyes találkozójuk alkalmával.

Pink Puli: Egyike voltál azoknak a vállalkozóknak, akik a rendszerváltás után melegpartikat szerveztek Magyarországon. Az első bulit ráadásul a kiscelli templomban rendeztétek. Gondolom az egyház nem kezdeményezte a szentté avatásodat...

Darótzy-Csoma András: 2000-ben jöttem vissza Magyarországra, Ausztriában nőttem fel, és ott a melegség teljesen elfogadott. Magyarországon kevésbé volt egyértelmű a helyzet, és ezen szerettem volna változtatni. Persze, azért akadt néhány problémánk is. A kiscelliben rendeztük az első négy parti, majd a Vasúttörténeti Múzeumba is átmentünk, ahol szintén akadályokba ütköztünk. Amint észrevették a hirdetésünket a Mások Magazinban, egy héttel a rendezvény előtt kaptunk egy levelet az üzemeltetőktől, hogy mégsem tarthatjuk meg. Válaszul ügyvédet fogadtunk, aki egy elég kemény levelet írt: kilátásba helyezte, hogy kártérítési számlát nyújtunk be ellenük. Végül visszakoztak, és egy nagyon sikeres bulit tartottunk, 1500-2000 ember tombolt a Vasúttörténeti Parkban, melegek és heterók együtt.

[caption id="attachment_503" align="aligncenter" width="940"] Meleg márkákat épít - Fotó: Pink Puli[/caption]

PP: Hogyan reagált erre a közvélemény, az akkori politikai elit?

DCSA: Tarlós István akkoriban a harmadik kerület polgármestere volt, nyomban be is hivatott magához. Elmondta nekünk, hogy „buzi, leszbi zsúrokat“ nem tarthatunk egy templomban – emlékszem, pontosan így fogalmazott. Mellette ült a jegyző és a munkatársai, akik szorgosan bólogattak, meg sem mertek szólalni. A válaszunk az volt, hogy úgy tudjuk, a templomokat minden évben fel kell szentelni, a kiscelli templom viszont már évek óta múzeumként működik. Miután eljöttünk, az egyik bennfentes azzal nyugtatott meg bennünket, hogy az intézmény a harmadik kerületben van ugyan, de a Fővároshoz tartozik, és Tarlósnak, mint kerületi polgármesternek semmilyen beleszólása nincs a működésébe.

PP: A melegséged az üzleti életben előny, hátrány vagy éppen irreleváns?

DCSA: Úgy érzékeltem, hogy bizonyos előnnyel indultam. Pláne, hogy amikor a rendezvényeket szerveztük, mindig felvállaltam, hogy meleg vagyok. Hozzá kell tennem, hogy a partnereink jellemzően külföldi multicégek voltak, amelyek szervezeti kultúrájában nem idegen a melegség. Az első nagy támogatónk például a RedBull volt, amelyet Ausztriában a meleg rendezvények ismert szponzoraként tartottak számon. Általában is mindenkit arra buzdítok, hogy föl kell vállalnunk magunkat, a Pride-ra igenis ki kell menni. Nem szabad megijedni, és főleg ne ítéljük el a társainkat annak alapján, hogyan viselkednek, miként jelennek meg. Én sem szeretnék senkit a magam mintáira nevelni, mindannyian egyéniségek vagyunk, mindenki legyen olyan, ahogyan önazonosnak érzi magát. Nem lehet jogot formálni annak előírására, hogy ki hogyan öltözködjön, viselkedjen a mindennapokban.

PP: A kezdeti küzdelmek ellenére sikeres partisorozatokat rendeztél éveken keresztül. Miért szálltál ki?

DCSA: Olyan ember vagyok, akinek mindig kell valami új kihívás. Nagyon sok mindennel foglalkoztam az évek során. Többek közt nyitottam egy kávézót, volt egy nyomdaipari vállalkozásom, amivel eszméletlen sikert értem el. Már az első évben hetven-nyolcvanmilliós forgalmat produkáltunk, a harmadik évben már a hétmilliárdot is meghaladta a cég forgalma. Utána indítottam el a fitnesztermeket. Ez volt az utolsó nagy dobásom, ami hobbinak indult, ám üzletileg is sikerrel működik a mai napig.

PP: A Facebook oldaladat követve olyan érzésünk támad, mintha egy légitársaság fizetett ügynöke lennél. Ilyen intenzív hobbi számodra az utazás vagy más céljaid is vannak vele?

DCSA: Egyszerű a válasz: ez a hobbim, és ezért szívesen segítem az utazásaimra kíváncsi barátaimat. Ez az egyetlen szenvedélyem, ahol pénzre nem is gondolok. Repülőjegyekben tudok kifejezetten jó ajánlatokat, elsősorban a tengerentúli utak business, illetve first class jegyeiben vagyok leginkább otthon. Sokszor akár 6-10 ezer eurós jegyeket is megszerzek 1000 euró alatt.  Nem is csupán kulturális érdeklődésből utazom, inkább az emberek, az újdonságok foglalkoztatnak. Ha bárhova elutazok, az első dolgom, hogy kimegyek a piacra, ott lehet ugyanis a legjobban megismerni, hogyan élnek a helyiek.

PP: Azt mondtad, hogy az általad üzemeltetett melegbarát edzőterem szintén hobbiként indult. Nekünk viszont az a benyomásunk, hogy tudatosan építesz meleg márkákat. Egyébként honnan a kapcsolat a fitnesszel?

DCSA: Ez egy abszolút tudatos elhatározás, és persze a piaci rést is figyelembe veszem, hiszen üzletember vagyok, illetve voltam, egész életemben. Ahogyan partiszervezéssel, úgy fitnesszel is foglalkoztam Ausztriában. Egy időben magam is edzőként dolgoztam, aerobikot tanítottam, órákat tartottam a gerinctornától kezdve a személyi edzésig.

PP: A múlt hónapban írtunk egy kritikát a Templetfitről, ottjártunkkor meglepően klubszerű légkör fogadott. Minek köszönhető a terem népszerűsége?

DCSA: A modern gépek és a dizájn mellett talán a hozzánk járó közönség, a hely befogadó atmoszférája a legvonzóbb. A kézisúlyzókat 32 kilóig vettük meg, pont azért, mert mi egy klubszerű fitneszterem szeretnénk lenni, nem egy kifejezetten gyúrós terem. Azt szeretnénk, hogy az emberek nálunk jól érezzék magukat. Abban szintén egyedülállók vagyunk, hogy ingyenes az üdítőital, és persze ki van téve a pultra a  meleg zászló. Utóbbi azt jelzi, hogy mi egy nyitott hely vagyunk. Azt szoktam mondani, hogy a Tempelfit valójában egy heterobarát edzőterem. (nevet)

[caption id="attachment_504" align="aligncenter" width="646"] Darótzy-Csoma András - Fotó: Pink Puli[/caption]

PP: Volt olyan, aki a melegzászló láttán sarkon fordult és kiment?

DCSA: Menekülő heterókra kifejezetten nem emlékszem. Tavaly kiraktunk egy plakátot a Tel Aviv-i pride-ról, egy hét után odajött hozzám egy hetero srác, és azt mondta, hogy semmi baja nincs a melegekkel – persze, amikor valaki így kezdi, akkor már eleve gyanús – de miért kell neki ezt a posztert néznie minden nap. Erre azt mondtam, hogy „senki nem tart pisztolyt a fejedhez, hogy nap mint nap itt kelljen edzened”.

PP: Ezután mindig hegesztőszemüvegben edz, vagy nem jött többet?

DCSA: Egy hónapot kihagyott, de azóta is hozzánk jár. A toleranciatréning, úgy tűnik, bejött. Először, amikor visszatért, arra gondoltam, hogy biztosan az ár miatt jött újra, ám később láttam, hogy All You Can Move kártyával fizet, amelyet ugye bárhol használhatna. Valószínűleg mégiscsak a jó hangulat miatt maradt nálunk.

PP: Úgy hallottuk, hogy a belvárosi Tempelfitben egy bővítést is tervezel. Mit jelent ez a gyakorlatban?

DCSA: A terem mögött egy ezer négyzetméteres terület található, amely két szinten oszlik meg, 10 méteres belmagassággal. A tulajdonos egyelőre irreálisan magas áron kínálja az ingatlant, úgyhogy jelenleg egyezkedünk, folynak a tárgyalások. Még egy kis türelmet kérek, de szerintem a következő évekre Budapest egyik legnagyobb, leglátványosabb terme lehetünk. Jelenleg ugyanis olyan népszerű a terem, hogy mindenképpen szükséges a további bővítés.

PP: Említetted, hogy a Tempelfit egy „heterobarát“ edzőterem. Alkalmazol-e bármilyen hetero kvótát, foglalkoztatsz-e nem meleg munkatársakat az esélyegyenlőség jegyében?

DCSA: Könnyebben tudok együtt dolgozni lányokkal. Az üzletvezetőm egy fiú és a személyi edzők is pasik, de a pult mögött nálam csak lány állhat. Egy leszbikus lánnyal dolgozunk lényegében a kezdetek óta, a többi lány viszont hetero. Mivel heterobarát terem vagyunk, ezért természetes, hogy vannak hetero munkatársaink is (elmosolyodik).

Névjegy: Darótzy-Csoma András 1975-ben született Székelyudvarhelyen, majd a kétezres évek elejéig Ausztriában élt. Külföldön kezdett először fitnesszel és partiszervezéssel foglalkozni. Hazatérve a rendszerváltás utáni első, vállaltan meleg profilú bulisorozatok szervezője, a Tempelfit melegbarát edzőtermek alapító tulajdonosa, szenvedélyes világutazó.