A Szocsi Téli Olimpia – a borzalmas infrastrukturális állapotok mellett – ráirányította a figyelmet Putyin Oroszországának lesújtó emberi jogi állapotára is. Bejárták a világsajtót a meleg fiatalok rendszeres megalázásáról, kínzásáról, esetenként pedig meggyilkolásáról szóló internetes videók, miközben az orosz hatóságok nemhogy nem siettek a potenciális és tényleges áldozatok segítségére, de időnként aktívan együttműködtek a homofób csoportokkal, sőt néha ők maguk kezdeményezték az emberi jogi aktivisták, áldozatok vegzálását.

[caption id="attachment_61" align="aligncenter" width="470"] Elszállítanak egy aktivistát az orosz rendőrök[/caption]

Eközben a fejlett világban éppen hogy ellentétes tendenciák zajlanak: az Egyesült Államok lakosságának nagyjából 60%-a támogatja a melegházasságot, és immár 17 tagállamukban (plusz D. C.) köthetnek teljes értékű házasságot az LMBT közösség tagjai. A jogegyenlőség kérdése a tengerentúlon nemcsak, hogy a politikai közbeszéd fontos témájává vált, de mára gyakorlatilag diszkreditálta magát mindenki, aki a házassági jogegyenlőséggel szemben emelte fel a szavát. Néhány éve még mainstream republikánus programnak számított a melegjogok tagadása, mostanra azonban mértékadó jobboldali politikusok is megengedően nyilatkoznak az LMBT ügyekkel kapcsolatosan. Ennek hatása nem lebecsülendő, hiszen ha az amerikai társadalomban konszenzus alakul ki a melegjogokkal kapcsolatban (márpedig ez tulajdonképpen kialakult), akkor az a világ többi részére is erőteljes hatással lesz. Nem csupán azért, mert elvárható módon az USA ezeket az értékeket a nemzetközi viszonyrendszerekben is érvényesíteni fogja, hanem azért, mert ez az élet szinte minden területére hatással bír majd. Magára valamit is adó amerikai vállalat például nem vállalhat szerepet a jövőben olyan projektekben (még külföldön sem), amelyek a jogtiprás legkisebb látszatát is kelthetik az amerikai közvélemény szemében. Hétköznapivá válnak (és részben már váltak is) a közgondolkodást világszerte nagyban befolyásoló mozifilmekben és tévésorozatokban a meleg karakterek és a hozzájuk kapcsolódó helyzetek, problémák bemutatása.

Ez a pozitív elmozdulás nemcsak a tengerentúlon, de a fejlett európai országokban is tetten érhető: gondoljunk csak arra, hogy a legfontosabb európai állam- és kormányfők tüntetőleg távolmaradtak a téli olimpia megnyitójáról, amelynek elsődleges okai között az LMBT közösség tagjaival kapcsolatos rettenetes bánásmód, valamint az orosz ún. „melegpropaganda-ellenes” törvények életbeléptetése volt.

Keletebbre indulva azonban a helyzet korántsem mondható biztatónak: míg Nyugaton alapértelmezetté vált a melegek egyenjogúsítása, a keleti és afrikai államokban tovább folytatódik, sőt helyenként durvábbá válik e kisebbség elnyomása. Irán, Szaúd-Arábia, Pakisztán, Nigéria, Elefántcsontpart csak néhány elrettentő példa azok közül, ahol bárminemű (vélt vagy valós) homoszexuális megnyilvánulást súlyos börtönbüntetéssel, kínzással, esetenként pedig nyilvános megaláztatással és kivégzéssel „honorálnak”.

Miközben a világ az LMBT emberek helyzetéből nézve alapvetően tehát két nagy blokkra szakad - a teljes egyenlőséget zászlajára tűző Nyugatra és az elnyomást intézményesítő Keletre -, felvetődik a kérdés: Magyarország melyik klub tagja kíván inkább lenni a jövőben. Bízzunk benne, hogy ezt a kérdést valójában nem is kell feltennünk.