Az utóbbi években a budapesti meleg szórakozóhelyek és bulisorozatok kínálata jelentősen átalakult. Noha néhány, évtizedes műintézmény a mai napig is üzemel, ezek mostanra sokat veszítettek egykori fényükből. E sorok írója bő tíz éve rendszeres látogatója a fővárosi meleg szórakozóhelyeknek, azonban az egykor jobb napokat megélt helyek közül a legtöbb már bezárt vagy az eltelt évek alatt marginálissá vált. A huszonöt év feletti korosztály még emlékezhet a Szövetség utcai Angyal bár füstbe burkolózó, fülledt éjszakáira, valamint a szerda esténként legendás travishow-kal – és még legendásabb hátsó wc-kkel – működő Capella csillogó bulijaira, amelynek akkoriban mindenki csodájára járt.

[caption id="attachment_125" align="alignnone" width="940"] Forró hangulat - Fotó: lademence.com[/caption]

Felidézhetjük továbbá azokat a grandiózus terveket is, amelyek hajdan a Belgrád rakpart környékét szándékoztak "mini Amszterdammá" varázsolni az ott található bárok, kávézók háromszögében. Hasonló kezdeményezésnek tekinthetjük azt a felvetést is, amely egy a Nagymező utca - Dessewffy utca - Andrássy út tengelyen kialakítandó belvárosi melegnegyedet – ha úgy tetszik "village-et" – viziónált. E tervek realitását nem elemeznénk, ám azt mégállapíthatjuk, hogy – nem utolsó sorban a fővárosi döntéshozók merev elzárkózásának köszönhetően– a fenti törekvések rendre füstbe mentek.

A kétezres évek elejére tehát a fix szórakozóhelyek (Angyal 1, Angyal 2, Capella, Alibi, Underground stb.) működése volt jellemző, csak elvétve rendeztek más helyszínen bulikat (kivételt szinte csak az évente egy alkalommal megrendezett Rainbow party jelentett). A kétezer-tízes évekre azonban a trendek megfordultak: a meglévő meleg szórakozóhelyek egy része elsorvadt, a legmenőbb partik pedig többnyire változó színhelyű és rendszerességű bulisorozatok formájában vették át a stafétát.

Mára a kikapcsolódni vágyó közönség számára a legfontosabb kérdés, hogy mikor melyik buliba érdemes ellátogatni. Ez azonban az utóbbi időkben olykor bonyolultabb feladat, mint elsőre gondolnánk. A hazai (egyébként régiós összehasonlításban kiemelkedőnek tekinthető) kínálat bizonyos rendezvényein időnként becsapva érezheti magát az egyszeri meleg: egyik alkalommal teltházas eseményekre, máskor néhány fős unatkozó közönségre találhat nem ritkán ugyanazon a helyen. Megfigyeléseink szerint azokon a hétvégéken, amikor egy nagyobb bulisorozat aktuális partiját is megrendezik, a célközönség már nem feltétlenül képes a további szórakozóhelyek megtöltésére.

Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a parti szcéna telítettségét és egyes szórakozóhelyek kihasználatlanságát az üzemeltetők is érzékelik. Árnyalja a képet, hogy tudomásunk szerint a két, piacvezetőnek tekinthető szórakozóhely tulajdonosi köre között jelentős átfedések vannak, így a működésük összehangolása nem tűnik lehetetlennek. Márpedig az összehangolással az érintettek olykor élni is szoktak. Rossz nyelvek szerint az alacsony vendégszám eseténveszteséget termelő szórakozóhelyeknél előforduló rejtélyes bombariadók jelensége nem a vak véletlen műve. Utóbbinak kétszeres haszna is lehet: egyrészt az aktuálisan nagyobb közönséggel rendelkező hely bevételeit a bombariadóval érintett helyről átvándorló bulizók tovább növelik, másrészt a kihasználatlanul működtetett intézményből különösebb presztízsveszteség – valamint belépőjegy árának visszafizetése nélkül – tudják elküldeni a vendégeket. A tulajdonosoknak a tűzszerészek kiszállását feltehetőleg így is jobban megéri kifizetni, mint az alacsony vendégszám okán jelentkező bevételkiesést lenyelni. A kérdés már csak az, hogy a vendégek is ilyen pragmatikusan állnak-e a dologhoz. Aligha.