A kattintásvadász cím következménye a gyors pontosítás kényszere: valójában arról lesz szó, hogy miért jó olyan helyen élni, ahol a melegek merik vállalni másságukat.  Fél éve Berlinben élek, és itt rendszeresen látni olyan párokat, akik nyugodt, félelem nélküli gyengéd érintéssekkel, vagy akár a heteró pároknál szokásos csókkal "árulják el" magukat.

Vay Márton írása.

Azért, mert az emberek kb 10%-a valamilyen módon vagy mértékben nem heteroszexuális. Ez nem csak azt jelenti, hogy ez a 10 százalék másképp élné szexuális életét, mint ahogy azt a “tőlem nyugodtan csinálhatják, otthon” dumát emlegető okostojások előírják. Hiszen az ő heteroszexualitásuk sem abból áll, hogy otthon kivel fekszenek le, hanem teljes, nyilvánosság előtt is zajló életet élnek azzal, akit szeretnek.

[caption id="attachment_888" align="aligncenter" width="450"] Fotó: Steiner Kristóf Facebook / Dinamó Műhely[/caption]

Kemény gondolatkisérlet elképzelni egy heterónak, hogy milyen lenne a világ fordítva: ha az lenne jó esetben, úgy-ahogy tolerálva, ha otthon, a négy fal között lenne csak heteroszexuális. Nem dőlhetne párjának sorban állás közben, nem teheti ki a fényképet az asztalára, hazudni kéne mindenhol a “lakótársról”, hogy most miért nem ért rá a párja, vagy hogy egyedül él. Minél inkább homofób a közeg, annál több oka van félni, nyomorultul érezni magát. Ez nem kevés: a homoszexuálisok körében jóval nagyobb az öngyilkosság aránya, különösen fiatal korban, amikor kezd nyilvánvalóvá válni a kamasznak: a társadalom nagy része gyűlöli őt.

De nem ragozom. Ha egy közösség 10%-a kénytelen a legszűkebb környezete kivételével mindenki más előtt rejtőzködni is hazudni, lebukásával kockáztatni barátai, szülei kiátkozását, akkor ott nem csupán ez a 10 százalék lesz boldogtalan és frusztrált. Hiszen a boldogtalan és frusztált emberek családja és barátai is felhősebb homlokkal járnak-kellnek.

Ha nincs szalonképes és nyíltan agresszív gyűlölet a melegekkel szemben, akkor nem csak ők fogják magukat jobban érezni a világban, hanem mások is. Kikkel tartózkodsz szívesebben egy helyen, kedves olvasó, titkolódzó és boldogtalan, felhős homlokú emberekekkel? Vagy ellenkezőleg?

Ilyenformán az elfogadás, a barátságosság visszahullik arra is, aki látszólag semmilyen módon nem érintett: ha kevesebb boldogtalan és felhős homlokú emberrel él együtt, akkor hozzá is kedvesebb és barátságosabb lesz a világ.

Szerencsés mellékhatás, hogy ha nem szólnak be a melegeknek, akkor mindenki másnak minden másért is kevésbé szólnak be.

Vagyis a világ kicsit jobb.

Nem mondom, hogy nem kell hozzá kockáztatni (akkor most tényleg egymásba karoló szőrös férfiakat kell néznem?!) - de megéri.

Az írás eredetileg a dinamo blogon jelent meg, ide kattintva elolvasható.