A néhány évvel ezelőtti önmagához sokat finomodó francia diszkópop együttes harmadik korongját hallgatva egyszer nyúltam az erősítőhöz a hangerő feltekerés miatt, aztán úgy is hagytam. Mindez rögtön az első dalnál történt (alábbi), amelyre tényleg nincs kifejezőbb a saját címénél: teljesen őrült zenei változatosságában és a videó képi világában is. Hamisíthatatlan Yelle, hiányoztál! A második dalt, a Ba$$int még szintén kiemelném az albumról, mert engem a 2000-es évek eleji, gyerekként a szobában ugrálós, electroclash-es zenei kedvenceimhez repít vissza. Egy playlisten az album többi nótája is, a YouTube-on:
