Sokan mondták már, hogy a Szex és Samu egyfajta Szex és New York, csak épp nem New Yorkban játszódik, nem egy heteró írja, nem egy nő írja, és még cipőt sem szeretek vásárolni, mert én a kardigánok szerelmese vagyok, bármennyire is perverz ez. De valami perverzség kell, hiszen alapvetően sokszor tartom magamat túl konzervatív és prűd embernek, ami elég furcsa egyfajta szexrovat írójától, de kellenek csavarok ebbe a világba.

Hiszen ezektől a csavaroktól leszünk érdekesek és izgalmas a világ. Persze, ez most elég sablonosnak hatott, de tegyük a kezünket a szívünkre – picit néha mindig örülünk egy-egy csalódásnak, megcsalásnak, lebukásnak, árulásnak… Hiszen a dráma jó, és ezt nem amiatt a buta sztereotípia miatt mondom, miszerint „a buzik szeretik a drámát”, hanem mert minden ember szereti a drámát. Főleg, mióta az emberiség olyan sorozatokon él, mint a Szex és New York, amit másodszorra említek meg, nem véletlenül.

Mivel abban volt egy remek pillanat, mikor is a főhősnő egy szörnyszülöttekről szóló könyvet nézegetve mutatta be cirkuszi zene alatt a képzeletbeli nagyközönségnek rosszul sikerült randijait. Amikből nekem is volt elég és ismerőseimnek is, akik sose voltak restek megosztani a történeteiket velem. Félreértés ne essék, nem szörnyszülöttekről lesz szó, hanem egészséges, érző emberekről… Akik néha bedobnak egy jó csavart az életünkbe. Nehogy unatkozzunk. A neveket megváltoztattam. Természetesen.

[caption id="attachment_1141" align="aligncenter" width="777"] Illusztráció: michaeldavidwinery.com[/caption]

Először is lássuk Zoltánt, aki egészen különleges módon dolgozza fel azt, ha ismerkedik valakivel. Tovább ismerkedik! Zoltánt és Pétert egy csendes esős délutánon hozta össze a sors, egy népszerű társkereső applikáción. Péternek azonnal megtetszett Zoltán. Zoltán mosolya, borostája, szemöldöke. Jobbra mozdította ujját a képernyőn és elkezdődött a románc. Korábban ugyanis Zoltán is ezt tette. Napokon át beszélgettek egymással. Ki mit dolgozik, ki mit csinál szabadidejében, kinek melyik a kedvenc könyve, mit csinál az anyukája, az apukája, van-e testvére, mit keres, mit nem keres, igazából tényleg mit keres, cseréltek néhány érdekesebb képet is, aztán jött az első Facebook-bökés, amiből aztán több bökés lett, majd hamarosan… Felvették egymást ott is ismerősnek. Lájkolták egymás fotóit egészen 2012-ig visszamenően, az egymásnak küldött szmájlikról pedig már ne is beszéljünk. Aztán Péter nagy levegőt vett és két hét után elhívta Zoltánt egy személyes találkozóra. Zoltán viszont nemet mondott. Zoltán ugyanis bevallása szerint… éppen ismerkedett valakivel… egyelőre online. Hogy Zoltán dimenziójában mi az ismerkedés máig nem derült ki. De nem az, amit Péterrel folytatott.

Tamás viszont túltesz Zoltánon. Tibi ritkán mondott igent randikra, egyszerűen nem szerette elhagyni a lakást, nem szerette megint elmondani a kedvenc előadóit és ételeit, és nem is volt nagyon senki a láthatáron, akivel igazán szeretett volna találkozni. De Tamás ajánlatára nem tudott nemet mondani, arról nem is beszélve, hogy Tamás egyszer már visszautasította, most pedig néhány hét után Tamás kereste őt. Kihagyhatatlan. Persze fontos volt, hogy jó benyomást keltsen, de azért próbált minél lazábbnak tűnni. A parfümje mondjuk pont kifogyott, és bár a lakótársától szégyen nélkül kért kölcsön ruhákat – néha a kérés lépése kimaradt –, a parfümöt túlon túl intimnek érezte. Nem tudta hova mennek, Tamás csak annyit mondott, hogy Moszkva tér. Vettek két dobozos kakaót, és beszálltak Tamás kocsijába. Tamás továbbra sem árulta el a randi színhelyét, ami este tizenegykor furcsán izgalmasnak tűnt. És megérkeztek a János-hegyre. Gyönyörű kilátás, mélyen ható romantika, Tibi már azon gondolkodott, hogy milyen szép lesz itt az első csók. Aztán leültek a nagy erdős magányba és elkezdtek beszélgetni. Tamás elmondta, hogy néha hangokat hall. Nem beszédet, nyugtatta meg Tibit. Inkább sikolyokat. Üvöltéseket. Mintha a múltból jönnének. És segítséget kérnének. Vagy szenvednének. Tibi pedig csak nézte a pesti tájat és azon járt az esze, hogy ki tudja, hogy itt van este tizenegykor, mi lehet Tamás csomagtartójában és miért visel a fiú bőrkesztyűt. Persze, biztonságban hazajutott. Persze, többet nem találkoztak.

Ha eddig azt hitted, hogy ennél ijesztőbb semmi nem lehet, készülj fel… Mert lehet. Méghozzá Róbert képében, aki emberfeletti emberismerettel rendelkezik. András és Róbert már a harmadik randinál tartottak. András szerint ismerkedésük addigi legszebb pillanata az volt, mikor a Gellérthegyen sétálva elmondták egymásnak, hogy eddig ki hányszor, milyen időintervallumban és miért járt pszichológushoz. András szerint izgalmas volt olyan embert ismerni, mint Róbert, aki nem hétköznapi. Róbert szerint András nagyon vicces volt és többször elmondta róla, hogy gyönyörű az arca. Az első randin majdnem szexeltek. Az nagyon jó volt. Mármint tényleg, nagyon-nagyon jó. Aztán a harmadik randin fordult a kocka. András izgatottan várta estére Róbertet. Pizza, film, összebújás és talán végre be is fejezik azt, amit még az első randin elkezdtek. Aztán megérkezett Róbert. Hosszasan csókolóztak. Aztán leültek beszélgetni. Róbert könnyes szemmel mesélte el, hogy magányosnak érzi magát. Párt akar magának. Szerelmet akar. De nem lát rá esélyt. András megdöbbenve kérdezte meg, hogy miért ül itt, miért pont neki mondja ezt el, egy harmadik randin. Róbert elmondta, hogy nem tudja komolyan venni Andrást. András megkérdezte, hogy akkor haverként van-e itt. Róbert felháborodott. Hogy lehet egy randin ilyet kérdezni. Persze, hogy nem haverként van itt. Aztán azt mondta, megharagudott. András azt hitte Róbert viccelt. Elindították a filmet. Kicsit hideg volt a hangulat. András megjegyezte, hogy kicsit sablonos a család, aki a végén majd úgyis meghal. Róbert pedig bedühödött. Miért kell folyton Andrásnak kritizálnia mindent. Miért kell folyamatosan ítélkezni egész életében mindenki felett. Három randi után Róbert emberfeletti erőkkel ismerte ki randialanyát. Aztán megkérdezte Andrást, miért nincs önkritikája. András pedig nem értette, ki ítélkezik ki felett. Bármilyen alap nélkül.

[caption id="attachment_1142" align="aligncenter" width="485"] Illusztráció: Lazerhorse.org[/caption]

Aztán az önkritika szó megütötte a fülemet. És igen, jogos lehet ez a kérdés. Mindenki számára. És lehet, hogy életemben először, de úgy igazán önkritikát gyakoroltam. És én lettem a freak show főszereplője. Bemutatom Samut, aki képtelen volt arra, hogy egy barátságot a kezében tudjon tartani. Samut, aki túllépett az agyában minden határt. Aki azt gondolta, hogy reggel felébredni a barátjával az ágyában ugyanolyan pizsamában és egész vasárnap ott játszani a kutyájával több is lehet, mint barátság. Samut, akit képes volt túlságosan elbűvölni egy olyan túlságosan gejl szituáció, amiben rozéborral a kezükben, a kutyával együtt feküdtek hárman este a szőnyegen, miközben egy megbocsáthatatlanul nyálas gitárzene szólt a háttérben. Samut, aki azt hitte, hogy kézen fogva hazagyalogolni túlmutat a barátságon. Samut, aki még abban is meglátta a romantikát, hogy együtt mennek le reggeliért, és szólniuk sem kell, hogy a másik mikor menjen arrébb az ici-pici konyhában, mert már minden természetes. Samut, aki hitt az idillben és elhitte valamiről, hogy az az idill. És hogy az idill: szerelem. Samut, aki szó nélkül szolgálta ki barátja vendégét a barátja lakásában a közösen vett italból. És hűtőben pakolászva rájött, hogy ő itt olyan, mint egy pár, egy feleség, egy férj, egy összeköltözött, összeszokott szerelmespár egyik fele. Egy háziasszony. És ennek örült. És Samu örült azoknak a kérdéseknek is, amit kettőjüknek tettek fel. Hogy ők miért nem egy pár. Vagy, hogy ők egy pár-e. És Samu remélt. Hogy ilyenkor a barátjának is eszébe jut, hogy miért. De Samu maradt naiv. És szerelmes. És nem barát. Mert Samu a legjobb barátságban is hülye volt.

Jó dolog ez az önkritika. Ezért kell megbecsülni minden furcsa szituációt. Egy freak show is fürdik a tanulságokban. Zoltántól megtanultam, hogy sose lehetünk biztosak abban, hogy ismerkedünk. Tamás esetén megtanultam, hogy nem szabad este tizenegykor egy idegennel János-hegyre mászkálni. Róberttől pedig megtanultam, hogy az önkritika egy rendkívül fontos dolog. Talán, ha mindenki gyakorolja, könnyebben összejönne a…

Világbéke