Minden melegnek szüksége van buziboszira. Életünk nélkülözhetetlen része. Nekem már akkor volt, amikor még nem is tudta rólam. (Nem, a fenét nem! - mondaná.) Évek óta ismertük egymást, mindenhova együtt mentünk. Bevásárlás, színház, mozi, strand. Egy dolog kivételével mindent megbeszéltünk. Nyilván sejthető, hogy miről nem beszéltünk. 

Barátságunk egyik következménye az lett, hogy gyermekének apja egy idő után féltékennyé vált, majd amikor szétmentek, én voltam az egyik ok. Nagy tisztelet neki, hogy ekkor is kitartott mellettem. Érdekes, hogy pont ebben az időben vált bosziból buziboszivá.

[caption id="attachment_1293" align="alignleft" width="360"] Illusztráció: queerty-prodweb[/caption]

Korábban is felmerült, hogy illő lenne elmondani, aztán a coming out valahogy mindig elmaradt. Sosem voltam az a nagy szekrényből kibújó, nem éreztem, hogy a kapcsolatunk szempontjából jelentősége lenne. Aztán az élet mégis úgy hozta, hogy 'vallottam'. Illetve ez sem igaz: úgy alakult, hogy más vallott helyettem. 

Baráti társaságunkkal Bécsben töltöttünk egy hosszú hétvégét. Második este - még nem teljesen kiheverve az előző éjszakát - egy hangulatos bárban koktéloztunk. Egy konyhaszigethez hasonló pultot álltunk körbe a boszimmal, valamint az egyik barátommal, aki akkor már mindent tudott. Utóbbi azért is fontos, mert később összejöttek - így legalább a felesleges féltékenységet mindhárman megúsztuk. 

Ki tudja hányadik koktél után egyszer csak boszim beletúrt hosszú szőke hajába, kikerekedtek hatalmas kék szemei, szigorú tekintettel rám nézett, majd ennyit mondott: "Én most kérdezni fogok valamit! Valamit, amire már évek óta tudom a választ, de tőled akarom hallani!"

Ebben a pillanatban kijózanodtam, ugyanis rögtön sejtettem, hogy nem az egyes matekérettségimről fog faggatni. Próbáltam menekülési útvonalat keresni, felmértem, hogy a többi vendég milyen messze lehet tőlünk. Eleinte úgy ítéltem meg, hogy hallótávolságon kívül vannak, bár a kérdés hangerejét tekintve, utólag ebben már korántsem vagyok biztos. Boszikám ugyanis vett egy nagy levegőt, majd három szó hagyta el a száját a legkevésbé sem halkan: "Pina vagy fasz?" 

Explicit érdeklődése annyira meglepett, hogy először szólni sem tudtam. Nyilván az ember lélekben felkészül egy ilyen helyzetre. Vázolja magában a lehetőségeket, hogy a kérdés miként fog elhangozni. Erre azonban nem számítottam. Kínomban ránéztem a haveromra és csak ennyit mondtam: "Erre a kérdésre csak az ügyvédem jelenlétében válaszolok!" 

Haverom részéről elhangzott egy fojtott basszameg, boszim pedig felpörögve újra megérdeklődte: "Na, pina vagy fasz?" A pultot megkerülve barátom felé közelített: "Fasz! Ugye jól gondolom?" Haverom sóhajtott, majd kibökte az igazságot. Miután a szőke démon megszerezte az információt, elégedetten elmosolyodott, a haverom pedig csak ennyit mondott: Az ijedtségre meghívlak egy meleg koktélra!" 

Boszimmal a kapcsolatunk - miután átlényegült buziboszivá - nem sokat változott. Azóta viszont már arról a témáról is beszélünk.