Már maga a borító is zavarba ejtő. Férfiak a szexről, a szépségről, a szerelemről, a szenvedélyről – és a falloszukról! Hill Ferenc Fallosz monológok című könyve már-már szenzációként kezeli azt, hogy a férfiak kinyitják a szájukat és a nemi szervükről beszélnek.  A heteró férfiak persze.

Nem tudom, hogy heteróéknál mennyire kényes téma a pénisz-kérdés, de abban biztos vagyok, hogy a meleg társadalomban ez egy ugyanolyan hétköznapi ügy, minthogy mennyibe kerül a tej, vagy mi a helyzet a másik munkahelyén. Tudjuk mekkora a miénk, sokszor tudjuk mekkora a másiké, tudjuk, pontosan mi hol van, és nagy átlagban elfogadjuk, sőt még bírjuk is péniszünket. Legalábbis békével megvagyunk vele. A másikéval meg ugye változó a viszony. Nagyon változó.

[caption id="attachment_1290" align="aligncenter" width="659"] Kimaradtak a melegek belőle.[/caption]

Mint ahogy a Fallosz monológokból kiderül, a heteró férfiak ezzel nem egészen vannak így. Vagy csak nagyon sokat hazudnak. Olyan nagy a differencia, hogy már a huszadik oldal után rájöttem, hogy mit rontott el Hill Ferenc ebben a könyvben. A koncepció tökéletes. A témákat remekül eltalálta. A sztorik és vallomások pont jó ütemben váltogatják egymást. Jókor, jó helyen hullanak le a tabukról a leplek és fejezetről fejezetre okosabbak leszünk. De a férfiak egy szép nagy csoportja kimaradt. Bizony, a melegek.

Pedig a meleg férfiak egészen elképesztően új ízeket tudtak volna belecsempészni a péniszben fürdő könyvbe, köztük egy olyan pofont is, ami bearanyozta volna az oldalakat: hogy mennyire mást jelent számunkra a lábunk között himbálózó hústömeg, mint heteró társainknak.

Akiket állítólag nem érdekel a farkuk mérete. Többségüket sose érdekelte. Sőt, nem is mérték meg. Sőt, valójában nem is tudják megítélni, hogy mekkora. Ez valljuk be, a meleg körökben nem egészen így van. Bár tényleg nem a méret a lényeg, nem tudom elképzelni egy meleg ismerősömről sem, hogy néha ne foglalkozott volna azzal a témával, hogy melyik farok a kicsi, melyik a nagy és az övé éppen melyik halmazba eshet. Ez leginkább azért van – és csípjük nyakon itt a különbséget heteróék és melegek között –, mert míg a legtöbb heteró élete során csak a saját farkával találkozik (ezt sokszor el is mondják), nos a melegek… nos a melegek egy nüánsznyit többet. Éppen ezért fontosabb a méret. Éppen ezért tudják a formákat, a centiket, a típusokat. Éppen ezért furcsa, hogy kimaradtak a melegek. Ugyanis

ki tud a legjobban nyilatkozni valamilyen eszközről? Akinek van, és aki már több másikat is látott. Nem?

Egy kicsit viszont meg is könnyebbül a meleg olvasó a Fallosz monológokat tanulmányozva. Ugyanis, mi nem stresszeljük annyira túl a szexet, mint ők. Persze, nálunk sok minden kedvezőbb is. Például mi aztán tényleg tudjuk, hogy mit hogyan kell megfogni – legalábbis legtöbbször, vannak azért itt is amatőr indulók, valamint például egy körülmetélt pénisz is okozhat problematikus szituációkat (mit? hogyan? ez fáj?).

Plusz, mi tényleg tudjuk, hogy a másik elélvezett-e vagy sem, habár megjegyzem a meleg oldalon is elképzelhető bizonyos körülmények között megjátszott orgazmus. Arról nem is szólva, hogy nálunk nem kell azon idegeskedni, hogy egy gyorsabb kilövés után mit csináljunk a másikkal.

Nálunk alapvetően kevesebb a rejtély. Hiszen olyan dologgal kell bánnunk, amit már jól ismerünk. Ahogy a nyilatkozó heteró férfiak szavaiból kivettem, még a legvagányabb pinabubusok is őszintén vallották be, hogy nem kevés idő kellett ahhoz, hogy rájöjjenek a női nemi szervek rejtelmeire és alaposan kiismerjék azt. Nálunk ez lazább. Kevesebb a nyomás. Több a tálcán kínált lehetőség.

És mi már nem félünk attól, hogy melegek vagyunk-e. Talán ez a bónusz az egészben. Egészen elképesztően sok férfi beszélt arról, hogy mennyire tartott egy időben egy-egy közös maszturbálás után attól, hogy „buzi” lesz. Rettegtek. De aztán megnyugodtak. Szerencsére nem lettek buzik. És azóta nem is érdekli őket a másik farka. Sőt, a sajátjuk sem.

Ahogy biztosan a nőket sem érdekli, hogy mekkora a mellük, milyen a fenekük, vagy hol van narancsbőrük. Bár a nőkhöz mi nem értünk. Mi csak a saját testünkhöz értünk. A saját nemünkhöz. A saját bránerünkhöz. Amiről nem félünk beszélni. Társaságban sem. Egymás között. Úgyis buzik vagyunk.

Szóval ezért jó Hill Ferenc Fallosz monológok című kötete. Kicsit felszabadít. Kicsit elárulja, hogy a melegek talán valamivel őszintébbek magukkal, kicsit jobban értenek magukhoz. Sőt, jobban ismerik saját nemüket, testüket és működésüket.

Ugyanakkor

hiányos is Hill Ferenc Fallosz monológok című kötete. Mert a melegek szinte totálisan kimaradtak belőle. És ez fáj. És ez igazságtalan.

Egy könyvből, amiben péniszekről kell beszélni? Amiben szépségről kell beszélni? Ugye érzitek az ellentmondást? Pedig sokat tudnánk mesélni mi is. Nem csak azért, mert a buzik a másik farkával foglalkoznak.

Hanem, mert a melegeknek is van péniszük.

(Kiegészítés:

Felhívnám a figyelmet, hogy a könyvet 2002-ben adták ki, vagyis több mint egy évtizede. Ettől függetlenül sajnos az az érzésem, ha Hill Ferenc műve napjainkban íródott volna, akkor se lenne alapvetően másmilyen. Mindemellett én örülök a legjobban, ha esetleg tévedek.)