A fekete kontinensen az utóbbi időben számos előrelépés történt a melegek jogainak elismerése felé. Ennek ellenére még hosszú út vezet a megbékéléshez : a megbélyegzés és társadalmi kirekesztés általános, de sok helyen börtönnel is büntetik a homoszexualitást.

Október elején a kenyai Legfelsőbb Bíróság elrendelte, hogy hagyják jóvá a transzszexuális aktivista Audrey Mbugua névváltoztatási kérvényét az iskolai bizonyítványán. A Nemzeti Vizsgálati Tanácsnak 45 napja van, hogy végrehajtsa a módosítást, anélkül, hogy a bizonyítványon jelezné Mbugua nemét.

Az eset megdöbbentette a konzervatív ország közvéleményét. Audrey, aki Andrew-ként látta meg a napvilágot, már régóta küzd azért, hogy elismerjék nőként. Nem ez volt az első per, amit megnyert: a Legfelsőbb Bíróság júlisban elrendelte a hatóságoknak Mbugua lobbicsoportjának bejegyzését arra hivatkozva, hogy nincs jogi alapja ennek megtagadására, és hatalommal való visszaélést követnek el a hatóságok ennek megtagadása esetén.

[caption id="attachment_1453" align="aligncenter" width="680"] Mbugua vállalta a küzdelmet - Fotó: youtube.com[/caption]

Augusztusban felrázta a hazai és nemzetközi LMBT közvéleményt, hogy az ugandai Alkotmánybíróság visszaküldte az homoszexuális-ellenes törvényt, amely akár életfogytiglani börtönbüntetéssel is sújtotta volna az egyneműek közötti kapcsolatot. A bíróság arra hivatkozott, hogy a törvény megszavazásakor nem volt jelen elegendő képviselő, így határozatképtelen volt a parlament.

Emberi jogi szervezetek hatalmas előrelépésként tekintenek a bíróság döntésre, még ha semmilyen etikai aspektusa nem is volt a törvény határozaton kívül helyezésének. Neela Ghoshal, a Human Rights Watch LMBT szenior kutatója úgy véli, a törvény eltörlése arra ösztönzi a melegjogok támogatóit, hogy folytassák a harcot a diszkrimináció ellen.

Ugandában sok más afrikai országhoz hasonlóan azonban még mindig tabu a homoszexualitás. A másságukat felvállalók gyakran szembesülnek a társadalom kirekesztésével és elfordulásával: sokan elvesztik az állásukat, kilakoltatják őket, megtagadják tőlük az egészségügyi ellátást, és erőszakos támadás is előfordul. Így a változás, habár történik, mégsem az egyenlőség felé, hanem a kevésbé nagy büntethetőség felé mutat.

Így volt ez Marokkóban is, ahol pár hete szabadon engedték azt a 69 éves brit férfit, akit szexuális cselekmények miatt ítéltek el 4 hónapra, miután homoszexuális fényképeket találtak a mobiltelefonján. Az észak-afrikai országban bűncselekménynek számít az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat. Ray Cole vakációra érkezett Marokkóba a 20 éves barátjához, Jamal Jam Wald Nasshoz. A két férfit Marakkesh egyik buszmegállójában tartóztatták le. Cole kiszabadításáért családja kampányt is szervezett Facebookon, Twitteren. A szabadlábra helyezés után gyerekei megköszönték a marokkói hatóságoknak, hogy „megértést mutattak”.

„A homoszexualitás az afrikaiak szemében nem szokványos dolog, idegen az afrikai kultúrától. A Kongói Demokratikus Köztársaságban a melegeket kitagadja családjuk. Úgy tekintenek rá, mint egy fertőző betegségre, amelyet el kell szeparálni, nehogy megfertőzzön másokat. Más törzseknél meg is csonkítják a homoszexuális fiatalokat, mert a nemi szerveiknek így már nincs jelentősége. Sok LMBTI személy elszakadt a családjától és a társadalomtól, mert nem járhatnak iskolába, nem kapnak munkát és hitelt. Elképzelhetetlen helyzet uralkodik vidéken, ahol semmilyen szolidaritást nem mutatnak az emberek.Sokan a prostitúcióba menekülnek, de hiába próbálnak odafigyelni a védekezésre, hogy ne fertőződjenek meg HIV-vel, a pénzhiány vagy a kliens kérése miatt ez nagyrészt elmarad. Óvszer nélkül 100 dollár a tarifa, óvszerrel 20. Ezért inkább vállalják a kockázatot, csak hogy legyen pénzük. A HIV/AIDS kezelések során pedig el kell titkolniuk szexuális orientációjukat, mert ha tudják valakiről, hogy homoszexuális, máshogy kezelik őket, vagy akár meg is tagadják tőlük a kezelést ” – ezt Paul, a kongói melegjogi szervezet társalapítója nyilatkozta, aki szerint a homoszexualitás kriminalizálása óriási veszélyt jelent a meleg közösség tagjaira, különösen a másságukat nyíltan vállaló aktivistákra.

A legjobb példa talán az Afrikában elharapózó homofóbia veszélyeire a gambaiai elnök, aki hat évvel ezelőtt még úgy gondolta, hogy minden homoszexuális fejét le kell vágni, ha 24 órán belül nem hagyja el az ország területét. Hatalmas nemzetközi nyomásra visszavonta a fenyegetéseit, és ma már csak azokat kívánja megölni, akik „szexuális orientációja arra készteti őket, hogy máshol keressenek menedéket”.

A nyugati közvélemény valamilyen szinten képes tehát hatni az afrikai döntéshozókra, de a társadalmi feszültségek továbbra sem csillapodnak, hiába látni itt-ott előrelépést.

Az írás eredetileg a kitekinto.hu weboldalon jelent meg, ide kattintva elolvasható!