Bár nem egészen értem, miért tartja fontosnak a Heti Válasz, hogy időről-időre arról írjon cikkeket, hogy hogyan és miért kellene a homoszexualitást gyógyítani (hiszen az LMBT+ emberek nem betegek), de mivel sokadjára példálóznak szerintük sikeres amerikai példákkal, érdemes lehet pár tényt rögzíteni. - CEGLÉDI Zoltán blogbejegyzése.

1. A fenti képen a Heti Válasz cikkében is méltatott ex-gay szervezet vezetője, Christopher Doyle által tavaly szervezett ex-gay Pride tüntetés látható. Tízezreket vártak, alig 10 (tíz) ember jött el. Ennyit arról, hogy mennyire sikeres a szervezet Amerikában.

2. Maradva még a helyi sikereknél: több állam megtiltotta, hogy ezek a „gyógyítók” a nyilvánvalóan káros, támadó, agresszív homofób kampányukat az iskolákban terjesszék. New Jerseyben az ezt tiltó törvényt a republikánus kormányzó jegyezte, és a bíróság is jóváhagyta. Az indoklás szerint nem tehetik ki a gyerekeket ilyen ártó vagy hatástalan szakmai kezeléseknek. Hasonló tiltást fogadtak el California és Washington államban, és ugyanilyen törvényt készülnek hozni Florida, Massachusetts, Minnesota, Ohio és Pennsylvania esetében is.

3. A „terápia” még saját vezetőiknél sem működik, ezért igen gyorsan cserélődnek: 2010-ben például George Alan Rekers lépett vissza a NARTH egyik vezetői posztjáról, miután elismerte, hogy a rentboy.com nevű oldalról „bérelt” európai vakációjához egy húszéves, Lucien nevű prostituált fiút. A hírre többen is jelentkeztek, a legkorábbi, dokumentált meleg prostitúciós kalandja 1992-ből való.

4. Rekers egyik fő „tudományos” hivatkozása és egyben bizonyítéka a sikerre Kirk Murphy volt. A homoszexualitásával (illetve inkább: homofób szüleivel) küzdő fiút 5 (öt!) évesen vitték el Rekers „férfiasító” terápiájára. A fiú először 17 évesen kísérelt meg öngyilkosságot, mivel nem tudta elfogadni magát, végül 37 évesen sajnos sikerült is véget vetnie az életének.

5. A szervezetet Yvette Cantu Schneider korábbi szervező önként hagyta el, egy interjúban elárulva: nem tud egyetlen olyan „pácienst” sem említeni, aki már ne vonzódna az azonos neműekhez, és ne térne vissza egy meleg párkapcsolatba adott esetben.

6. John Paulk a szervezet úgymond szellemi elődjénél, az Exodusnál dolgozott. Három könyvet is írt a „melegtelenítő” terápiáról, egy „kigyógyult” ex-leszbikussal családot is alapított. Mikor 2000-ben lefotózták egy melegbárban, azt állította, hogy csak pisilni ment be. 2003-ban állt a nyilvánosság elé, elismerve, hogy végig hazudtak, és továbbra is meleg. Azóta is egy férfival él.

7. Michael Johnston, a Nemzeti Homoszexualitást Elhagyó Nap alapítója a kilencvenes évek végén iskolákban és templomokban turnézott, önnön „gyógyulását” reklámozva – elhallgatva azonban azt a tényt, hogy tudatában annak, hogy HIV+, védekezés nélkül közösült meleg férfiakkal.

8. 2007-ben a NARTH terapeutáját, Chris Austint 10 év börtönre ítélték (hét évre felfüggesztve) szexuális zaklatásért, ugyanis a homoszexualitásból páciensét „meztelen érintésterápiával” és orális úton akarta „kikezelni”.

Végül pedig arról, hogy kikkel kerülünk egy padra, ha a Heti Válasz által reklámozott „melegtelenítők” nálunk is teret kapnak. Az erőszakosan homofób, büntetlen melegveréseket előidéző, orosz szabályozás megszövegezéséhez Brian Brown, az amerikai Nemzeti Szervezet a Házasságért vezetője nyújtott segítséget. Az ugandai „Öld meg a melegeket” törvény mögött pedig Scott Lively „tiszteletes” áll, az amerikai Megmásíthatatlan Igazság Gyülekezet vezetője.
Röviden: a melegeket nem kell és nem is lehet „kikezelni”. Ez az egyetlen, amit a Heti Válasz által reklámozott terápia az Egyesült Államokban évtizedek (!) alatt bizonyítani tudott. Emellett képes volt világszerte családok milliónak fájdalmat okozni, emberi sorsokat tönkretenni, adott esetben konkrét gyilkosságokat kiprovokálni. Nem tudom, és nem is érdekel, miért tetszik ez a Heti Válasznak, de ideje lenne abbahagyni.

***

Aki esetleg a Heti Válaszban is említett NARTH-alapító „sikereire” és érveire kíváncsi, az alábbi videót érdemes megtekintenie (köszönet a mindig kiváló Stephen Frynak):

Ceglédi Zoltán írása eredetileg a republikon.blog.hu weboldalon jelent meg, a szerző engedélyével közöljük. A cikk ide kattintva elolvasható.