Eddig is nyilvánvaló volt, hogy a szélsőségesen fundamentalista Iszlám Állam harcosai nem kímélnek senkit, aki ellenállást tanúsít velük szemben. Ám arról viszonylag kevés szó esik, hogy a kegyetlenkedésekről elhíresült szervezet terjeszkedése mit jelent a Közel-Keleten élő melegek számára.

Az internetet és a világsajtót korábban bejárt videók és híradások nyomán mára egyértelmű, hogy a fanatikus harcosokból verbuválódott, mára Szíria és Irak jó részét elfoglaló mozgalom még a mérsékelt muzulmánokkal sem bánik kesztyűs kézzel. Az „aki nincs velünk, az ellenünk van”-elvét valló dzsihádisták válogatás nélkül mészárolják le a civil nőket és gyermekeket - a férfilakosságról nem is beszélve.

A világ közvéleményének és vezetőinek jó pár hónapba telt, mire egy minimálisnak tekinthető katonai koalíciót sikerült összetrombitálni a fanatikusok elleni küzdelemre, és ez is csak akkor kapcsolt értelmezhető fokozatra, amikor az ISIS (vagy: ISIL) harcosai már a török határt és Libanont is közvetlenül fenyegették. A bénultságot tovább fokozta az a körülmény, hogy Szíriában évek óta véres polgárháború zajlik az Iszlám Állam brutalitásától függetlenül is, és sem az Európai Unió, sem az ENSZ nem tudott dűlőre jutni, miként lehetne véget vetni az Asszad-rezsim öldöklésének anélkül, hogy megerősödnének a szélsőségesek.

[caption id="attachment_1507" align="aligncenter" width="666"] Robbanás rázza meg a szír katonaság egyik létesítményét Idlib tartományban - Fotó: Independent.co.uk[/caption]

Miközben a jelentősebb katonai erővel bíró országok közül az USA, Kanada, Franciaország, Olaszország és Törökország is cselekvésre szánta el magát, a vérontások volumene egyelőre nem mutat csökkenő tendenciát. Két napja például 70 szír katonát fejeztek le az ISIS és az al-NuszraFront milíciái Idlib városában, ráadásul a 30-40 emberéletet követelő öngyilkos merényletek mára napi rendszerességűvé váltak az iraki fővárosban is.

A szír-libanoni határ tőszomszédságában zajló harcok évtizedek óta nem látott káoszt okoztak az év elejéig nagyjából stabilnak mondható Libanonban is. Az országban, amely a muzulmán országok közül leginkább toleráns a melegekkel szemben, február óta nincs hivatalban lévő elnök, miközben a dzsihádisták elleni harcok mind több erőfeszítést igényelnének. Noha, hétfőre virradóra, kétnapnyi harc árán sikerült kiverni az iszlamista harcosokat az észak-libanoni Tripoli városából, a libanoni lakosság egyre kevésbé érzi magát biztonságban.

Jóllehet, az iszlám többségű országokban a melegek helyzete egyébként is komoly kívánnivalókat hagy maga után, a szélsőséges fegyveres mozgalmak még kevesebb megértést tanúsítanak az LMBTQ közösség tagjai iránt. Az internetre felkerült egy olyan videó, amelyen egy korábban nyugati klubokban focistaként játszó harcos beszél arról, hogy

a melegek „a teremtmények közül a legrosszabbak”.

Az arcát elrejtő, fegyverrel pózoló férfi, attól is óvja nézőit, hogy hitetlen országokban éljenek, mert ott a hitetlenek iskoláiba kell járatniuk gyermekeiket, és előfordulhat, hogy „meleg, pedofil vagy drogdíler” tanárok oktatják majd őket. Természetesen az üzenet konklúziója az, hogy csakis az Iszlám Államban érdemes élni. (A videón a homofób megjegyzések 7:25 körül kezdődnek).

A milicisták kegyetlenségeiről a libanoni meleg közösségnek sincsenek illúziói. Bejrúti melegek beszéltek külföldi újságíróknak arról, hogy hamarosan menekülniük kell hazájukból, ha az ISIS ostrom alá veszi a libanoni településeket is. Tekintetüket elsősorban a keleti határ közelében található Bekaa-völgyre irányítják: azt mondják, ha az ottani, keresztény többségű falvakat meghódítják a dzsihádisták, akkor nekik is menniük kell Libanonból.

Bertho Makso, aki jelenleg is LMBTQ menekültek segítésével foglalkozik a fővárosban, a következőket mondta a GayStarNews hírportálnak: „Félelmetes a helyzet a melegek számára. Nemcsak számomra, hanem minden barátom számára is, akikkel beszélek. Személy szerint én mindent lezárok itt és menekülni fogok, amint [az ISIS csapatok – a szerk.] elérik a völgyet, hiszen az már csak egy órányira fekszik Bejrúttól.” Ráadásul, sok helyi fanatikus is várja az ISIS áttörését, hogy csatlakozhasson a milíciákhoz, ha sikeresen benyomulnak Libanonba.

„Ha ideérnek, mi célpontok leszünk számukra, mert a melegeket gonosznak tartják, és meg kell ölniük bennünket… Számos társkereső applikációnk és weboldalunk van, így szerintem könnyű lesz levadászni a melegeket.”

– mondta egy Hicham nevű férfi az újságíróknak.

Az ISIS ugyanakkor nemcsak a melegekre jelent fenyegetést, hanem mindenkire, aki nem osztja nézeteiket: még a muzulmánokra is. A legijesztőbb pedig az, hogy láthatóan semmiféle kommunikációra nem hajlandók a fundamentalista harcosok. A libanoniak pedig attól tartanak, hogy kevéssé képzett hadseregük egy idő után gyengének bizonyulhat a radikális csapatokkal szemben.

„Az LMBTQ emberekkel való bánásmód az egyik legelhanyagoltabb emberi jogi terület, amelyet az ISIS kapcsán vizsgálni szokás”

– hívja fel a figyelmet Jimmy LaSalvia, egy konzervatív melegjogi szervezet, a GoProud társalapítója. „Rendszeresen látjuk, hogy a világ vezetői felhívják a figyelmet a nőkkel és vallási kisebbségekkel szemben tanúsított ISIS-bánásmódra, de ritkán esik szó a LMBT közösség helyzetéről a világnak azon a részén.”