A Viharsarok című film sztárjával a szerepre való felkészülés folyamatáról, a meleg közösséghez való viszonyáról beszélgettünk. Szóba került, miért idegenkedünk a rólunk szóló társadalomkritikától, megtudtuk, mit gondolnak a film témájáról és személyes sikereiről szülőfalujában, elárulta, próbálkoznak-e nála férfiak.

Pink Puli: A Viharsarok egyértelmű nemzetközi sikereket ért el, miközben a hazai nézőszámai viszonylag alacsonyak. Minek köszönhető ez az ellentmondás? Pont itthon nem értjük a rólunk szóló társadalomkritikát?

Sütő András: Szerintem ez úgy működik, hogy az ember, amikor a tükörbe néz, néha elhallgat. Amúgy pedig szívesebben választunk olyan filmeket, amiken nem kell gondolkodni, inkább kikapcsol. Szerelmi háromszög, meleg fiúk – még az én baráti körömben is volt olyan, akik azt mondta, hogy Süti (Sütő András beceneve – a szerk.), nekem semmi bajom a melegekkel, de nem szeretnélek megnézni ebben a filmben. Önmagában megértem, ha valaki nem akar pucéran látni, vagy éppen férfiakkal csókolózni, az viszont nem fér a fejembe, hogy miért kezdi úgy, hogy „semmi bajom a melegekkel” (nevet).

[caption id="attachment_1646" align="aligncenter" width="685"] A problémás karakterek érdeklik - Fotó: Pink Puli[/caption]

PP: Klisék nélkül játszottál meleg karaktert, miközben a társadalomban rengeteg bornírt sztereotípia él a melegekkel szemben. Hogyan tudtad magadat mentesíteni ezek alól és heteróként hitelesen játszani két férfi szerelmét?

SA: Császi Ádám, a Viharsarok rendezője, nagyon hosszú ideig válogatott szereplőket, és szerintem kifejezetten azokat az embereket kereste, akikben nincsenek ilyen gátak: akik alapvetően nyitottak. Olyan embereket keresett, akik tudnak természetesen viselkedni a kamera előtt, akik egymásra figyelnek, a partnerből építkeznek. Akikkel meg lehet ugrani azt a szintet, hogy amikor improvizálnak, akkor ne legyen bennük manír, inkább a kíváncsiság vezessen: mi történik, ha megérintem, mi történik, ha megcsókolom, mi történik, ha megsimogatom. Mi történik vele és velem. Ez az izgatottság és kíváncsiság, talán félelem is látszik a vásznon. Mindez jól is jön, hiszen a filmben ezek a fiúk szintén először találkoznak egymással.

PP: A szexjelenetekben is volt egy rendkívül finom erotika. Színészként mennyire tabu ma a férficsók?

SA: A csók egyáltalán nem tabu, legyen az bármilyen identitású. Nincs bennem ilyen gát. Eszembe jut egy kifejezés, ami eltűnt a magyar nyelvből: Csokonai Vitéz Mihály még használta azt a fordulatot a verseiben, hogy „szerelmes barátom”. Ezt egyértelműen fiúkra értette. Mára nincs ilyen kifejezésünk, de rengeteg olyan buliban vettem részt, ahol heteró fiúk vagy lányok örömből csókolóztak, ölelkeztek egymással. 25 és fél éves vagyok, és mostanra számos olyan helyzetben megfordultam, ahol előfordult férficsók.

PP: Honnan szereztél meleg mintákat? Hatottak rád a klasszikusnak számító melegfilmek?

SA: Kifejezetten melegfilm-gyorstalpalót nem csináltunk, de persze számos meleg és nemmeleg film előkerült, amit a Viharsarok kapcsán megnéztem. A rendező inkább azt akarta illusztrálni velük, hogy milyen színjátszás áll közel hozzá. A felkészülés során látott filmek közül a koreai és japán meleg filmek voltak a legérdekesebbek: ott nagyon természetesen érnek egymáshoz a színészek.

PP: A Viharsarok volt az első mozifilm főszereped. Mi okozott leginkább nehézséget?

SA: Fizikailag sokat készültem a forgatásra. A filmben megjelenő focista világban nem mozogtam otthonosan. Egyáltalán nem tudtam - és most sem tudok különösebben - focizni. Egy évig Muhi Andris heti rendszerességgel edzett velem, a film forgatása előtt egy hónappal még kimentem Berlinbe egy német ifi csapathoz egy hétre, valamint számos focis filmet is megnéztem. Tőlem ez a maszkulin, macsós stílus eleinte nagyon távol esett, szinte észre sem vettem, hogy milyen gesztusok, hangsúlyok és nézések ragadtak rám. Mikorra a filmet forgatni kezdtük, addigra ez az eszköztár észrevétlenül rám rakódott: idővel már ezekre sem kellett tudatosan figyelnem.

Pink Puli: Sok kritikus megállapította, hogy Császi Ádám korábbi munkáihoz képest – lásd Gyengébb napok, 1 hét – itt látványosan kevés a párbeszéd. Direkt ennyire hallgatag a film?

SA: Az első forgatókönyv-verziókban jóval több szöveg volt, és ahhoz képest valóban sokat vágtak ki. Ebben a műfajban nem lehet annyit darálni, mint a korábbi filmjeiben. Weöres Sándor azt mondja, hogy az igazi felelet szótlan. A kimondatlan szavakról, amikről nem tudsz beszélni, arról érdemes filmet csinálni. Ez képileg is igaz: míg nézőként nagyon hozzá vagyunk szokva a klipszerű, gyors, sok szöveges, éles vágásokhoz, addig Császi Ádám megpróbálta az életet és annak folyamatát is realisztikusan ábrázolni.

PP: Zalamerenyén, egy kicsi Zala megyei településen nevelkedtél. Hogyan viszonyulnak a falubeliek a film témájához és a sikeredhez?

SA: Nagyon büszkék. Mindez azért is érdekes számomra, mert abban a környezetben, ahonnan én jövök, szintén nem téma az ilyesmi. Ott a homoszexualitás tabu, nemcsak a meleg szerelemről, de magáról a szexről sem beszélnek. A legnagyobb meglepetés egyébként az volt, hogy amikor Zalakaroson feküdtem a strandon, odajött hozzám egy évek óta nem látott gimnáziumi évfolyamtársam, és gratulált. Álmomban nem hittem volna, hogy ez a srác nemhogy megnézte a filmet, de összeszervezett 20-30 embert az évfolyamunkból, és együtt feljöttek Budapestre, hogy megnézzék a Viharsarkot. Másfelől viszont nagyon sajnálom, hogy a témája miatt kevés vidéki mozi merte vetíteni…

PP: Gondolom, jelentős meleg rajongótáborod van. A hétköznapokban mennyire azonosítanak a szereppel?

SA: Tábor azért nincs, de olyan gyakran előfordul, hogy üzeneteket kapok a világ különböző pontjairól. Tajpejben például egy anyuka, akinek meleg fia van, kétszer is megnézte a filmet, majd beállt a százfős sorba, hogy autogramot kérjen tőlünk. Egyébként lányok és fiúk, melegek és heterók egyaránt megszólítanak. Kiderült számomra, hogy a film hölgyeknek és a férfiaknak is izgató lehet. A legexplicitebb üzenet eddig az volt, hogy „Szia András, leszophatlak?” Erre mondjuk nem nagyon tudtam mit reagálni. Azért a felajánlást udvariasan megköszöntem (nevet).

[caption id="attachment_1648" align="aligncenter" width="685"] Jelenet a Viharsarokból: Szabolcs (Sütő András, jobbra) és Áron (Varga Ádám) - Fotó: Viharsarok Facebook oldala[/caption]

PP: A felajánlkozásról jut eszembe: érnek utcai beszólások? Mennyire skatulyáz be a szerep?

SA: Utcai beszólás nem ért. A szakmában előfordult, hogy odajöttek hozzám, hogy „mi van kis buzi, hogy vagy ?”, bár ezt is inkább humorból, froclizásból mondták. Az a tapasztalat, hogy akinek ezzel problémája van, jellemzően nem mer elém állni, direktbe bekóstolni. A film kapcsán már kaptam hasonló témájú színházi szerepet. Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című darabjában három különböző embert jelenítek meg, három különböző korban. Ezek közül az egyik egy vidéki meleg szabó fiú. Bár a beskatulyázás valahol természetes, más kihívásokkal is szeretnék foglalkozni. Engem szakmailag mindig a problémás karakterek, extrém élethelyzetek vonzanak. Azok a szerepek érdekelnek, amik előttünk vannak a mindennapokban, de az emberek mégsem beszélnek róla, vagy csak az érintettek háta mögött kerülnek szóba. Erről érdemes filmet csinálni, darabot rendezni -  hátha elindul egy értelmes kommunikáció.

PP: Te voltál az idei Pride megnyitójának egyik házigazdája. Ez morális kötelesség a film után vagy egyéni indíttatásból vállaltad el?

SA: Már a Viharsarok előtt is voltak meleg barátaim. Az egyik osztálytársamat például megverték, ami engem is megérintett. A villamosmegállóban a kinézete, stílusa miatt egyik éjjel belekötöttek, majd négyen rendesen helybenhagyták. Ismerek olyan pedagógust is, akinek megszűnne a munkahelye, ha kiderülne a melegsége. Mivel a saját szakmám eszközeivel szerettem volna valamit tenni, nagyon örültem, amikor megkaptam a forgatókönyvet. A Pride megnyitó konferálásába ilyen tudatosan nem gondoltam bele, teljesen természetesnek éreztem, hogy igent mondjak a felkérésre.

Sütő András színész, 1989-ben Nagykanizsán született , Zalamerenyén nevelkedett. Gimnáziumi tanulmányai után humánszakon érettségizett, később Budapesten tanult színjátszást, jelenleg szabadúszó, több színdarabban is látható.

További információk arról, hogy Sütő András mely színdarabokban tekinthető meg, ezen a linken.