Vannak könyvek, amelyeknek az alkotói folyamata érdekesebb, mint a sztori, amiről szólnak. Nos, a Dorian Gray képmása - természetesen - nem ilyen könyv. De a Helikon új kiadásának története is megér egy misét…

Kevés olyan könyvet említhetek, amelynek a 100 oldalas előszaváról úgy tudnék nyilatkozni, hogy nem csak megéri belenézni, de kötelező is elolvasni.

A néhány hete cenzúra nélkül kiadott Dorian Gray képmása pont ilyen. Lényegében egy új regény, a legkevésbé sem az, amit eddig olvashattunk. Persze, a szereplők ugyanazok, a sztori is. Ám valami mégis teljesen más: ez az eredeti változat. Ha úgy tetszik: az igazi.

Az igazi, melyet 1890-ben Oscar Wilde adott postára az USA-ba és amelyről Stoddart, a Lippincott’s kiadó szerkesztője azonnal tudta, hogy baj lehet belőle. Valahol itt indul a Helikon kiadó könyvének története, amely szép lassan elkezdett új bőrbe bújni. Végül maga Wilde formálta át.

[caption id="attachment_1479" align="aligncenter" width="335"] Fotó: moly.hu[/caption]

A művel kapcsolatos problémák sokasága között szerepelt a homoszexualitás is. Persze nem kell semmi komolyra gondolnunk, ám az akkori társadalomnak bőven elég volt a képmás festőjének plátói érzelme Dorian iránt.

A kiadó nem is kockáztatott. Szavakat húztak ki, kifejezéseket írtak át, sőt, vesszőket, gondolatjeleket, nagy- és kisbetűket változtattak meg. Még abban az évben kiadták az általuk tisztábbnak gondolt verziót, amelyben Gray kevésbé volt hedonista, a festő pedig kevésbé meleg.

Mindez viszont nem bizonyult elégségesnek: a könyv szelídített verziójából is botrány lett. Angliában azonnal meg is tiltották a terjesztését, Wilde pedig egy év múlva a kiadó változtatásait meghagyva maga írta át regényét: szellősebbé tette annak mondanivalóját, plusz fejezeteivel igyekezett elvenni az élét. Az ellene folyó tárgyaláson évekkel később még így is bizonyítékként használták fel a regény részleteit, szerzője végül szexuális identitása miatt került börtönbe.

Az eredeti, feszült, szókimondó, az élet vágyairól és élvezeteiről, valamint a férfiszerelemről is bátran beszélő Dorian Gray képmása pedig az idők múlásával kézről kézre vándorolt, magán tartva a szerkesztői változtatásokat – az eredeti szavakkal, vesszőkkel, kis- és nagybetűkkel együtt.

Hosszas munkát követően – Dunajcsik Mátyás fordításában – ezt az új, mégis legrégibb Dorian Gray képmását tarthatjuk a kezünkben 124 év után. A sorokat olvasva megbotránkozni nem fogunk, ám gyönyörködni igen. Hiszen így vagy úgy, ez egy remek regény. Igaz, most kicsit feszültebb. Szókimondóbb. Talán szebb is. És mindenekelőtt igazibb. Aki pedig egy kicsit is szereti az irodalmat, annak az eredeti verzió igazi kincs.

Ezen a héten pedig szó lesz még egy Oscar Wilde-ról, ami kutyafüle Dorian Gray-hez képest.