Vajon a világ legprofibbnak és legkifinomultabbnak tartott melegpornó regényét valóban Oscar Wilde írta?
Cammile Des Griex, az anyjával élő nemes fiú egy koncerten látja meg először Telenyt, a magyar származású, magyar rapszódiát játszó fiatal, jóképű zongoristát, akit minden földöntúli módon bűvöl el. Ebbe a bűvöletbe esik Cammile is, akit Teleny is kiszemel magának. Hamarosan a két férfi viharos és szenvedélyes viszonyt kezd egymással, felfedezve a szexualitás és a korabeli londoni éjszakai élet valamennyi oldalát és mélységét.
1890-ben a pornográf könyvekkel kereskedő Charles Hirsch-hez ismerős arc tért be. Oscar Wilde már azelőtt is lelkes vásárlója volt, bár általában, amit megvett tőle, azt vissza is vitte, túl nyersnek titulálva azokat. Most viszont Wilde hozott egy csomagot a francia kereskedőnek. Egy iratot, amibe Hirsch nem nézhetett bele, és amelyet át kellett adnia Wilde egy ismerősének. Később a könyv kézről kézre vándorolt a be-betérő idegenek között, a hirtelen átjáró házzá vált könyvesboltban. Egy nap az irat csomagolás nélkül tért vissza. Hirsch nem bírta tovább és elolvasta a heteken át vándorló művet. Ő volt a világirodalom egyik leghíresebb és legszókimondóbb meleg regényének, a Telenynek az első szakmabeli olvasója.
1893-ra a kézirat Leonard Smithers kezébe került, aki a viktoriánius Londonban páratlanul bátran adott ki pornográf regényeket. A Telenyt elolvasva azonnal tudta, hogy mesterműre akadt. 1893-ban társával, Nicholsszal 200 példányban kiadták a botrányos regény az Erotika Biblion Society sorozatukon belül, az eredeti londoni helyszínt áthelyezve Párizsba. Hirsch 1894-ben már francia nyelven adta ki a könyvet a Párizsban, ebben a kiadásban a sztori ismét az eredeti helyszínen, Londonban játszódott.
Bár Smithers kora egyik legjobb szenvedélyes szerelmi történeteként árusította a Telenyt – nem mintha olyan nagy konkurencia lett volna ebben a műfajban – vigyázni kellett, hogy ne üsse meg a bokáját a pornográf homoszexuális regénnyel. A Teleny ezért olyan szűk körben forgott, hogy egy ideig csend is övezte. Következő kiadását csak 1966-ban élte meg az Icon Books által, ám ebben a változatban minden erotikus részt eltávolítottak belőle. Az olvasókat csupán az előszóban tájékoztattak arról, hogy az első – jóval szaftosabb – verziót, egyedül a Britsh Museumban tekinthetik meg, ahol viszont hét lakat alatt őrzik.
Bár a Teleny számos elemében színtiszta pornó, a benne rejlő irodalmi szépségeket és értékeket nem vitathatja el senki. Éppen ezért is szomorú, hogy új esélyt csupán 1986-ban kapott a Gay Men’s Press által, mely klasszikus meleg műként árusította azt.
A magyar változatot 2003-ban publikálták először Tandori Dezső fordításában, a borítón Oscar Wilde nevével. Külön érdekesség, hogy az irodalomtörténészek között máig is vitatott kérdés, hogy Wilde-nak pontosan mennyi köze is lehet a könyvhöz.
Az általános elmélet szerint ugyanis a Teleny valószínűleg több író munkája. Bár Wilde valóban felügyelhette és inspirálhatta az alkotókat, az korántsem biztos, hogy ő maga is részt vett a könyv szerkesztésében. Egyfelől egyetlen részt sem emelhetünk ki biztosan, melyre azt mondhatnánk, hogy tipikus Wilde-írás, másrészt a stílus cseppet sem olyan fennkölt, mint az Wilde regényeiben megfigyelhető.
Emellett azonban akad egy erős érvük azoknak is, akik mindenképpen Wilde-hoz kötnék a regényt: Wilde korábban sosem írt pornót. Legalábbis nem ismerünk tőle származó erotikus írást, ennek megfelelően összehasonlítási alapunk sem lehet.
A fentiek fényében kijelenthetjük: felesleges a könyv pornográf passzusait elemezgetni statisztikai vagy stiláris szempontból, hiszen még Wilde legdurvábbnak tartott regényében, a Dorian Gray képmásában sem találkozhatunk szexuális aktusok explicit leírásával. Fogalmunk sem lehet tehát arról, hogy Wilde hogyan, milyen eszközökkel, milyen szavakkal írt volna az orális szexről, az anális szexről, vagy éppen arról, hogy valaki egy ánuszában széttört vázától vérzik el…
Ezek a részletek mégis súghatnak nekünk valamit. A tény, hogy mindegyik aktusleírás más fokon forr, és sokszor stilisztikailag is különbözik, alátámaszthatja azt az elméletet, hogy a Teleny valóban több író alkotása.
Hiba lenne viszont elfelejteni, hogy a könyv nem csupán a pornográfiáról szól, hanem fontos társadalmi kérdéseket is feldolgoz. Bepillantást enged a londoni arisztokraták perverz életébe, pontosan, lépésről lépésre dolgozza fel a főhős szenvedéseit homoszexualitása felfedezése és elfogadása közben. Camille gondolataiban pedig pont úgy védi meg érzéseit és vonzalmát Teleny iránt, ahogy néhány évvel később Wilde is tette a bíróságon. Mint tudjuk, végül ez nem volt elég.
A Teleny valódi kordokumentuma a viktoriánus Angliának. Görbe tükröt állít az arisztokraták képmutató erkölcseinek, bemutatja hol és hogyan teljesedhetett ki egy tiltott szerelem, és rávilágít arra is, hogy néhány szempontból annyit nem is változott a világ - ha szerelemről és szenvedélyről van szó, akkor különösen.
Később díjnyertes képregény és színpadi dráma is született belőle. Wilde talán nem is bánta volna, ha ez a bátor regény valamennyi kiadásban a nevével jelenik meg. Ha volt hozzá köze, ha nem.
A könyvet Magyarországon a Lazi Kiadó adta ki, 2010-ben.
