Jóska büszke rá, hogy megjavítja a WC-tartályt, Marinak dagad a melle, hogy ő süti a legfinomabb rétest a városban. Jóska nem kezd el rétest sütni, Marinak eszébe sem jut a WC-tartályt megszerelni. Mindketten megmaradnak a saját kaptafájuknál, nem kontárkodnak bele a másik ”dolgába”. Ismerős ugye? A Pink Puli vadonatúj, pszichológiai rovatában Jávorszky Eszter pszichológus foglalkozik a férfi-női szerepek kérdéseivel.

A heteroszexuális párkapcsolatokban nagyon sok ilyen tevékenységi kör, kompetenciaterület előre le van osztva. Apa mosdik, anya főz… Ezek a tevékenységi körök gyakran a nemi szerepekhez kapcsolódnak, avagy a férfi feladata, hogy eltartsa a családját, a nő szerepe, hogy mosson, főzzön, takarítson és gardírozza a kölköket. Bár manapság azért már megfigyelhető némi változás ezen a téren, ám a legtöbb esetben alapvetően tartjuk magunkat a jól bevált hagyományokhoz, tradíciókhoz. Tartjuk magunkat hozzájuk egyrészt azért, mert elvárja tőlünk a társadalom, másrészt tartjuk magunkat azért is, mert kicsi korunk óta jól ismerjük azokat a területeket, amikért felelőssé válunk nemi szerepünk következtében. Sanyi tisztában van vele, hogy a kocsimosás az ő feladata, mert az apjától is ezt látta, Gizi pedig tudja, hogy a makacs foltok kiszedése rá vár, és ettől nem is riad vissza, mert anyukája átadta neki ez irányú tudását is.

[caption id="attachment_2357" align="aligncenter" width="545"] Illusztráció: wikipedia[/caption]

Nemünk tehát alapvetően meghatároz bizonyos irányvonalakat, amik mentén viselkedési formákat tanulunk, melyeket későbbi párkapcsolatunkban evidens módon kamatoztatunk is. Ezek a feladatok energiabefektetéssel járnak, sűrűn szentségel miatta az ember időnként, de emellett megajándékoznak minket a hozzáértés, a kompetencia érzésével, illetve szerencsés esetben az elismeréssel („asszony te egy zseni vagy, hogy így kiszedted a foltot az ingemből”).

Mi a helyzet nálunk, melegeknél? Kinek a fennhatósága alá tartozik a konyha, kié a teregetés, ki szereli össze az új ikeás polcot, ki megy a piacra, ki csinálja a gyereket, ki szüli a gyereket, ki az úgy nevezett családfenntartó, ki az erős, ki a gyenge?

Sokszor halljuk a kérdést, hogy „na, ki a pasi/nő a kapcsolatotokban”. Természetesen szinte mindig elmondható, hogy az egyik fél maszkulinabb/femininebb, mint a másik. Két azonos nemű hetero testvérpárból is jó eséllyel az egyik femininebb/maszkulinabb, mint a másik. Az tehát, hogy a meleg párkapcsolatban valamelyik fél nőiesebb/férfiasabb, nem jelenti azt, hogy ő a nő/férfi a kapcsolatban. Egy meleg párkapcsolat nem is azon vágy függvényében szövődik, hogy a kapcsolat kitermeljen egy férfit és egy nőt. Ha erre vágynánk, akkor valószínűleg nem azonos nemű partnert választanánk. Az viszont tény, hogy a zökkenőmentes kapcsolathoz le kell osztani mindkét nem társadalmilag előírt viselkedésrepertoárját, vagyis valakinek ki kell takarítani a közös otthont, valakinek főzni kell, valakinek össze kell rakni az ikeás polcot és valakinek a kocsit is le kell mosni.

Ez a tény egyrészről hatalmas szabadságot jelent ezekben a kapcsolatokban, nem kell ugyanis a társadalmilag előírt normákhoz alkalmazkodni, hanem megvan a lehetőség ahhoz, hogy partnerek az alapoktól kezdve közösen alakítsák ki az egyéni viselkedéskészlet és feladatmegosztási mintát. Másrészről azonban ez egy sok türelmet, tudatosságot és őszinte, nyílt kommunikációt igénylő tanulási és egyezkedési folyamat. Mondhatnánk, hogy ezeket az egyezményeket egy hetero párkapcsolatban is meg kell kötni, a meleg kapcsolatokban azonban egy teljes nemi szerepkört kell pótolni, szétosztani. Ez nem könnyű feladat, ugyanis a kapcsolat résztvevőinek sokszor olyan problémákat kell megoldaniuk, olyan helyzetekkel szembesülnek, amiben esetleg egyáltalán nincs, vagy csak kevéssé van gyakorlatuk. Az új helyzetekkel való szembesülés mindig stresszel jár, ami a kapcsolatra is rányomhatja a bélyegét. Nyilván az ellenkező nem szereprepertoárjának vannak olyan elemei, amit szívesen magunkra vállalunk, azonban jó eséllyel akad olyan is, amihez nem fűlik a foga a pár egyik tagjának sem. Azonban ezen utált cselekvéseket is el kell végeznie valakinek. E feladatok leosztásához áldozatokra és kompromisszumokra van szükség. Ez a formálódási időszak tehát egyáltalán nem nevezhető feszültségmentesnek. Mindkét félnek kompromisszumokat kell kötni és nyitottá kell válnia új tevékenységi körök elsajátítására. Pozitívum azonban, hogy ez a tulajdonképpeni kényszer tanulásra és fejlődésre ad lehetőséget, sikeres kimenetel esetén erősíti a kapcsolatot.

Van azonban egy másik igen fontos szegmense a meleg kapcsolatoknak, ami ugyancsak eltér a hetero kapcsolatoktól. Ha röviden és tömören szeretném összefoglalni, a „két dudás egy csárdában” kezdetű örök érvényű toposszal rukkolhatnék elő. Adott a kapcsolatban két azonos nemű, azonos nemre jellemző viselkedési eszköztárat hozó fél. Mindketten a saját viselkedésmintázatukból büszkék bizonyos képességeikre, illetve tudásukra, és persze vannak olyan szegmensei is ennek a repertoárnak, amiben nem jók, de a külső elvárások miatt elsajátították („egy férfi legyen jó sofőr”- Sándor mindeközben utál vezetni).

Természetesen a kevésbé preferált viselkedéseszköztárbeli elemekről szíves örömest lemond az ember és inkább azokat az elemeket tolja előtérbe, amelyekben elismerést kap. Mondok egy példát: Gábor és János egy pár. Gábor szeret vezetni, és nagyon jól ismeri a titkos útvonalakat, amivel a dugókat el lehet kerülni. Ha János nem szeret vezetni, minden rendben, Gáboré a pálya. Gábor kiteljesedhet a vezetésben, János pedig végre mentesül az utált tevékenység elvégzése alól. Ha azonban János is imád vezetni, és ő is hasonlóan kreatív, ámde más útvonalakon kerüli el dugót, ott már lehetnek súrlódások. Előfordulhat ugyanis, hogy egyes nemi szerep viselkedésrepertoárjába tartozó cselekvés (pl. vezetés) az adott egyén énképének fontos része („Gábor vagyok, jó sofőr"), vagyis fontos építő eleme önbecsülésének. Ha ez mindkét félnél így van, könnyen alakulhat ki versengés a felek között. Ilyen esetben érdemes tudatosan odafigyelni arra, hogy mindkét fél önálló teret kaphasson, mondjuk a vezetés terén. Fontos ez azért is, mert elképzelhető, hogy a feleknél az adott viselkedés tud teret biztosítani arra, hogy azt érezzék, elég jó partnerek.

Anna és Liza mindketten imádnak főzni, és szeretik egymást finom főztjeikkel kényeztetni. Liza dominánsabb, így ő többet tartózkodik a konyhában, lassan de biztosan a konyha az ő felségterületévé válik. Anna, mivel jó szakácsnak tartja magát, egyrészről nem tudja táplálni saját önbecsülését ("ma is egy jót főztem, tehetséges szakács vagyok"), illetve ezen felül azt élheti meg, hogy nem tud megfelelni a női szerepelvárásoknak, vagyis ha nem főz, nem elég jó barátNŐ. Így fennállhat annak a veszélye, hogy sem önmagát illetően, sem pedig a kapcsolatban nem tud kiteljesedni. Érdemes tehát törekedni arra, hogy akár a saját nemhez, akár a másik nemhez tartozó viselkedésrepertoárok elosztásánál egyensúlyi állapot alakuljon ki. Nem tehetjük meg partnerünkkel, hogy kiszemezgetjük magunknak a számunkra kedves tevékenységeket, a többit pedig a másikra lőcsöljük. Mert bár elképzelhető, hogy a feladatmegosztás számszerűsítve az egyenlőséget tükrözi, de ha az egyik fél csak olyan tevékenységeket végez, amiket utál csinálni, akkor a kapcsolatban az adott fél könnyen azt érezheti, nem igazságos a feladatmegosztás.

(A szerző pszichológus)

Neked is hasonló tapasztalataid vannak a nemi szerepeket illetően? Esetleg, egészen másképp működik nálatok a dolog? Írd meg nekünk, a kapcsolat@pinkpuli.com címre és a legérdekesebbeket közzétesszük.