Tizenöt országban lépett fel, ahogy mondani szokás: ennyi helyen öregbítette hazánk hírnevét. Táncos, táncoktató, dalszövegíró, filmrendező és még ki tudja, mi minden. A napirendjét ismerve negyvennyolc órát él huszonnégy alatt. Hogyan lett a gyulai „gyanús” srácból a Britain’s Got Talent középdöntőse? DonMono interjúja.
Pink Puli: Hogyan kerültél kapcsolatba a tánccal?
Simon Viktor: Nagyon sokat táncoltam már otthon, gyerekkoromban is. A nappaliban olyan mintájú járólapunk volt, amin jól lehetett mozogni, táncolni. Először csak videoklipeket néztem, és próbáltam utánozni a mozdulatokat. Egy idő után mondtam a szüleimnek, hogy szeretnék táncolni, és ők támogatták az ötletet. Elvittek egy fitnesz versenyre, ahol bemutattak egy edzőnek, ekkor kezdtem el komolyabban foglalkozni a mozgással. Először fitneszeztem négy évig, ám sajnos egy porcleválás miatt abba kellett hagynom. Onnantól kezdve csak a tánc maradt: megnyílt Békéscsabán az Erica C. Tánciskola, oda jártam órákra. Egyébként, nekem nincs semmiféle papírom arról, hogy táncos vagyok. Felvételiztem ugyan a Táncművészeti Főiskolára, modern és divattánc szakra, de az államilag finanszírozott képzésre csak pár embert vettek fel, így nem kerültem be. Azonban, nem keseredtem el - leérettségiztem és egy héttel később kimentem Los Angelesbe: táncórákat vettem és rengeteg emberrel megismerkedtem. A hazaérkezésem után itthon is táncórákra jártam, képeztem magam. Több balettmestertől és jazztanártól tanultam egyszerre. Később szép lassan kezdtek megismerni szakmai körökben. Összehozott az élet Papp Tímeával, a Freelusion kitalálójával.
[caption id="attachment_2514" align="aligncenter" width="501"] Simon Viktor[/caption]
PP: Mit jelent a Freelusion?
SV: Ha nagyon szakszerűen akarok fogalmazni, akkor háromdimenziós térvetítést alkalmazunk tánccal kombinálva. Videomappinget ötvözünk tánccal. Tárgyakra vetítünk, és mi ezeket a tárgyakat mozgatjuk, különböző formákat hozzunk létre: akváriumot, hangszórót stb.
PP: Ez annyira különleges dolog, hogy érdemes megpróbálni egy nemzetközi tehetségkutató versenyen is a megmérettetést?
SV: Mi már a jelentkezéskor is úgy gondoltuk, hogy igen, nyilván ezért is jelentkeztünk. Az élet pedig egyértelműen minket igazolt. A csapat már négy éve működött, túl voltunk több rendezvényen, a Csillag születik extra produkciói lettünk, majd úgy döntöttük, hogy megpróbáljuk a Britain’s Got Talentet. Bekerültünk a legjobb 45-be, a középdöntőbe. Azóta több mint tizenöt országban léptünk fel, három földrészen.
[caption id="attachment_2513" align="aligncenter" width="360"] Simon Viktor[/caption]
PP: Bejártad a fél világot, ért-e bármiféle hátrány, netán atrocitás a melegséged miatt?
SV: A szakmában semmi. Úgy gondolom, hogy a művészvilág sokkal elfogadóbb és toleránsabb, így itt ezzel nem is foglalkoznak az emberek. Mióta Budapesten élek, azóta más társaságban sem téma ez. Persze nem volt mindig így. Gyuláról származom, ami egy viszonylag kis város. Némi túlzással mindenki ismer mindenkit. Táncos voltam, ez már eleve gyanús dolog, nyilván megindult a pletyka. Amikor már egyre több helyről hallottam vissza magamról a „pletykát”, akkor döntöttem úgy, hogy vallok a szüleimnek és a családomnak. Elfogadták, és azóta is mindenben mellettem állnak. Igazából, erre is számítottam, hiszen egy nagyon erős kötelékű, jó és szerető család a miénk. Talán ezért is van, hogy én személy szerint nagyon szeretnék családot, házasságot, gyereket. Ami egy heteró párnak kijár, azt ugyanúgy szeretném én is. Mindegy, hogy egy gyereknek egy anyja és egy apja van, vagy két apja, esetleg két anyja. Ugyanazokat az értékeket meg tudja kapni, függetlenül a szülők nemétől. Úgy érzem, a város is pozitív irányba változott. Lehet, hogy azért érzem így, mert nem vagyok napi szinten otthon, esetleg a sikereim miatt is másként tekintenek rám, ám ma már ez nem téma sem a szűkebb, sem a tágabb környezetemben.
PP: A Freelusionon kívül mivel foglalkozol még?
SV: Tánckurzusokat tartok, vendégtanár vagyok több tánciskolában, koreografálok, fotózásokon veszek részt. Reklámfilmekben szerepelek, sőt az a megtiszteltetést ért, hogy Kulka Jánossal és Törőcsik Marival együtt szerepelhettem a Swing című filmben. És nem csak tánccal foglalkozom: dalszöveget írok több előadónak, például Takács Nikolasnak, Solti Ádámnak, mindezek mellett videoklipeket rendezek.
[caption id="attachment_2516" align="aligncenter" width="500"] Simon Viktor és barátai[/caption]
PP: Hogy lesz egy táncosból dalszövegíró, kliprendező?
SV: Ez a munka igazából egy véletlennek köszönhető. Nikolas mutatott egy dalt, amihez akkor még nem született szöveg. Én pedig mondtam neki, hogy szívesen írnék rá szöveget, ez lett az Open Your Eyes című dal. Ennek folyományaként pedig úgy döntöttünk, hogy klipet forgatunk. Én pedig elkezdtem utánajárni, hogy miként lehet megvalósítani. Mindig is érdekelt, hogyan kell filmet készíteni. Megtaláltam a Korda Sándor Filmakadémiát, akik amerikai filmgyártást és dramaturgiát tanítottak, és elvégeztem náluk egy kurzust. A gondolataimat a szövegekben és a klipekben fejezem ki, az érzelmeit pedig a táncban.
PP: Elég sokszínű egyéniség vagy. Azt mondják, az egyik „legmelegebb” tulajdonság, hogy több mindent kipróbálunk, nehezen tűrjük a monotóniát. Mennyire felelsz meg a meleg sztereotípiáknak?
SV: Soha nem éltem „tipikus”, a sztereotípiáknak megfelelő meleg életet. Nyilván van az embernek olyan életszaka – teljesen mindegy, hogy meleg vagy heteró – amikor bulizik, jól érzi magát, randizgat, de ez nem jelenti azt, hogy romlott életet élne. Amikor a Gyuláról felkerültem Budapestre, rengeteg olyan új impulzus ért, ami mellett nem tudtam csukott szemmel elmenni. De – és most lehet, hogy csalódást okozok – nem bújtam ágyba minden nap más pasival, sőt drogos orgiákon sem vettem részt. Aztán az évek alatt lecsitul az ember. A szabad estéimet inkább a párommal töltöm, minthogy elmenjek valahova bulizni. Eleve, a munkám egy része bulikhoz köthető, és gyakran az éjszakába nyúlik. Ezért ma már annyira nem fontos a bulizás, bár tény, ha néha kieresztjük a gőzt, az azért látványos szokott lenni: képzelj el egy tucat profi táncost egy diszkó táncparkettjén…
A Freelusion a Britain's Got Talent középdöntőjében: