Autópályán gyalogoló, táborokban, köztereken veszteglő gyermekes családok sokasága. Mind-mind azt jelzi, hogy a polgárháború sújtotta Szíriában jelenleg nem buli az élet. De milyenek melegként a damaszkuszi hétköznapok? A Pink Puli utánajárt.
Egykor a Szíria fővárosában található Shaalan városrész számított a legfelkapottabb negyednek a szír LMBTQ közösség körében. A Damaszkuszban élő melegek gyakran találkoztak a híres al-Madfai park előtt, ültek ki az akkoriban népszerű találkahelynek számító Byblos Bank lépcsőire. A háború miatt azonban minden megváltozott.
Sok meleg hagyta ott Szíriát, miközben azok, akik a maradás mellett döntöttek, egyre inkább a lakásukhoz közelebb eső helyekre kényszerülnek. A szír kormányerők gyanúját ugyanis bárki felkeltheti, aki indokolatlanul mászkál a lakóhelyétől távolabb eső városrészekben. Különösen igaz ez az ún. Zöld Zónára, amely az al-Rawda, Abu Rummaneh, Shaalan és al-Maliki negyedeket foglalja magában. Ezeket a területeket a kormányhoz hű hatóságok igyekeznek ellenőrzésük alatt tartani, itt található ugyanis a Honvédelmi Minisztérium és Asszed elnök rezidenciája is. Ennek következtében a korábban közösségi életéről ismert Shaalan városrész többé már nem olyan könnyen megközelíthető azok számára, akik a biztonságos területen kívül élnek.
[caption id="attachment_2944" align="aligncenter" width="570"]
Italt szolgál fel egy pultos egy damaszkuszi bárban - Fotó: ANWAR AMRO/AFP/Getty Images[/caption]
Három évvel ezelőtt, a shaalani al-Madfai park padjain ismerkedett meg Ayman és partnere, Muaz, aki ebédszünetében üldögélt a munkahelyéül szolgáló ruhabolt közelében. “Vége azoknak a napoknak, amikor még a parkba jártunk találkozni. Az emberek az elmúlt három évben többet tudnak a meleg közösségről, főleg azután, hogy a média negatív módon állította reflektorfénybe a témát. Félek, hogy mivel a parkhoz közel első üzletben dolgozom, esetleg megtudhatják orientációmat, és emiatt elbocsáthatnak.” - meséli Ayman az Al-Monitor nevű közel-keleti internetes portálnak. “A parkban, amely közel esik a Honvédelmi Minisztériumhoz, tavaly egy gránát megölt két embert. Azóta szívesebben ülök be egy kávézóba, mert az valamivel biztonságosabb”.
A Zöld Zóna lakói a szír háborútól szinte hermetikusan elzárva élnek. Azonban,
a háború lélektani, társadalmi és gazdasági hatásai mindenütt érzékelhetők.
Amikor Damaszkusz környékén kissé alábbhagy a harcok intenzitása, az LMBTQ közösség is fellélegezhet: az alacsonyabb fokú hatósági szigor lehetővé teszi azt is, hogy kevésbé kelljen félniük a nyilvános megjelenéstől.
Muaz, aki a Zöld Zónában lakik barátjával, Aymannal, úgy fogalmaz, “A háború kezdetétől fogva nem volt részünk hatósági zaklatásban. Úgy látom, hogy többé az erkölcsrendészettől sem kell félnünk, mivel már nem létezik. Amíg nem politizálunk, nem járunk felfegyverkezve és nem bújunk ki a hadkötelezettség alól, biztonságban vagyunk. Félek viszont az egyre erősödő iszlamistáktól.”
A szír büntető törvénykönyv 520. cikkelye szerint ugyanis
a homoszexualitás bűncselekménynek számít, és akár három év börtönnel is sújtható.
A melegek nem nyithatnak szórakozóhelyeket, bárokat, így a legnépszerűbb klubok is csupán melegbarát helynek számítanak, többnyire tulajdonosaik liberális beállítottságának köszönhetően. Akad, aki szerint korábban sok heteroszexuális férfi vált elfogadóbbá azáltal, hogy betért ezen helyek valamelyikére, és ott hétköznapi melegekkel találkozott: ügyvédekkel, orvosokkal, művészekkel satöbbi. A társadalom jelentős részére azonbanhatott a kormányzati propaganda, amely szerint az Asszad-rezsim ellenzői "erkölcstelen felkelést" robbantottak ki.
A forradalom immorális jellege abból fakad, hogy az elnökkel szemben kritikus sajtóorgánumokat "homoszexuálisok irányítják", sőt, bárki,aki részt vesz a forradalomban, "maga is homoszexuálisnak tekinthető" és a lehető legsúlyosabb büntetést érdemli.
Az Asszad-kormány ellenségének számító Iszlám Állam terjeszkedése tovább ront az amúgy is szörnyű helyzeten. A fundamentalisták melegekkel szembeni kegyetlenkedéseiről számos fórumon hírt adtak, és a kivégzések nyomán még kevesebben merik felvállalni orientációjukat. A kivételesen bátrak közé tartozik egy szír fiatalember, Subhi Nahas. A huszonéves fiú mindaddig Idlib városában élt, amíg a szélsőséges al-Nuszra front át nem vette az irányítást a településen.
[caption id="attachment_2943" align="aligncenter" width="545"]
Subhi Nahas szülővárosát ma már az Iszlám Állam irányítja - Fotó: pri.org[/caption]
"Bejöttek a mecsetbe és kijelentették, hogy »megtisztítják a várost«"- idézi fel a három évvel ezelőtt történteket Subhi. A milicisták letartóztattak három férfit homoszexualitás gyanújával, és a fiú számára világossá vált, hogy az erőszak csak fokozódik majd. "Féltem az utcára menni" - mondta a fiú idén augusztusban az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén, amely fennállása óta most először tárgyalt LMBTQ-jogokat érintő kérdéseket.
"Otthon sem voltam biztonságban, mivel apám megtudta, hogy meleg vagyok, és minden lépésemet figyelte. Haragjának nyomát most is őrzi egy forradás az államon."Subhi ezután Libanonba, majd Törökországba menekült. Ma az Egyesült Államokban él, és egy San Francisco-i menekülteket segítő szervezetnél, az ORAM-nál dolgozik.
Egy szintén Damaszkuszban élő férfi, Wael és barátja, Louay a lehetőségeik szűküléséről mesélnek: “Korábban sok privát bulit tartottunk Kelet-Ghoutában, Rif Dimashqban vagy a reptéri út mellett. A folyamatos harcok miatt ilyesmi többé nem lehetséges. A szabadidős programjaink a melegbarátnak számító szórakozóhelyekre, vagy a barátaink házibulijaira korlátozódnak, ahol hetente egyszer összejöhetünk” - mesélték az Al-Monitor nevű lapnak.
Louay szerint a háború miatt az emberi kapcsolatok a meleg közösségen belül is megváltoztak: ”Mivel sokan elmenekültek a harcok elől, a damaszkuszi melegek is száma is csökkent, a legtöbben már személyesen ismerik egymást. Gyakran ugyanazokra a helyekre mennek Saroujában és Bab Toumában, ahol tovább tarthatnak nyitva a kávézók. A háború érettebbé tett bennünket, és legtöbbünknek határozott véleménye van arról, ami Szíriában történik. Néhány barátom a kormányt támogatja, mások pedig az ellenzéket. Voltak köztük olyanok is, akiket letartóztattak a 2011 júniusi shaalani békés tüntetések során”.
Az éjszakai élettől távolabb, a szír társadalom többi részéhez hasonlóan,
a melegek is kiveszik a részüket az önkéntes munkából és a civilszervezeti tevékenységekből.
Abdul Rahman, aki egy ifjúsági csoportnál önkénteskedik, azt mondta: “A háború negatív aspektusai ellenére arra is lehetőségünk nyílt, hogy bebizonyítsuk az embereknek, hogy aktívan részt veszünk a társadalom életében. Többé már nem félek attól, hogy kiderül a szexuális orientációm, mert nyílvánosan is beszéltem már róla. Úgy ismernek, mint a közösségem aktív tagját: tudatában vagyok a jogaimnak és teljesítem a kötelességeimet. Az emberek a munkám és a produktivitásom alapján értékelnek, nem a szexuális identitásomon keresztül. “
[caption id="attachment_2945" align="aligncenter" width="452"]
Szír menekültek várakoznak szögesdrót mögött a görög-macedón határon - Fotó: Yahoo[/caption]
Abdultól eltérően Diaa viszont úgy érzi, hogy életének minden területére negatívan hatott a háború. Damaszkusz külvárosában él és este nyolc óra után nem tud hazajutni az ellenőrzőpontok és a tömegközlekedés leállása miatt. Diaa leginkább attól fél, hogy a kötelező sorkatonai szolgálatát nem halaszhatja el, ami megnehezíti tanulmányai befejezését: “A gazdasági válság, a magas árak és a bizonytalanság mind-mind akadályoznak abban, hogy komoly kapcsolatot tudjak kialakítani.
A legutolsó kapcsolatom azért ért véget, mert a párom úgy döntött, hogy Európába megy.Én is a kivándorláson gondolkodom, mert belefáradtam abba, hogy kettős életet éljek. Biztonságos országban szeretnék élni, ahol tiszteletben részesülök. “
Reine is osztja Diaa álláspontját. A lány úgy látja, hogy a társadalom nem lett sokkal elfogadóbb a melegekkel szemben, pláne nem a leszbikusokkal kapcsolatban.
Gyakran vegzálnak az ellenőrzőpontokon, mert nem úgy nézek ki, mint a többi lány. Többször tartóztattak már le ok nélkül, pusztán azért, mert autót vezettem. Minden alakalommal homofób megjegyzéseket hallok, amitől szinte fel tudnék robbanni.- mondja a lány. “A háború alatt egy jó dolog mégis történt “ – teszi hozzá – “a melegek és leszbikusok újra elkezdtek törődni egymással. Barátok lettünk és csoportot hoztunk létre. Együtt járunk kávézókba, éttermekbe, bárokba, így lett fedősztorink és nem kell tartanunk az emberek kritikáitól sem. Korábban jobban elzárkóztam, nem voltam hajlandó meleg férfiakkal találkozni. Most viszont úgy érzem, hogy bátrabb vagyok, ha ők is körülöttem vannak. Ennek ellenére én is azon
gondolkodom, hogy külföldre megyek”.
Sok minden változott Damaszkuszban a háború pusztítása nyomán. Egyesek úgy látják, hogy a háború lehetőséget teremtett az LMBTQ polgároknak arra, hogy nyílvánosan felvállalják identitásukat, mivel az emberek inkább a harcokkal foglalkoznak. Ezzel szemben mások úgy érzik, hogy még hosszú évekbe telik, amire a társadalom elfogadja őket. Ráadásul, a melegeket kettős tragédia sújtja, mert nemcsak a rezsim és az iszlamisták vadásznak rájuk, de legtöbbször családjuk is elutasítja őket. A változások tükrében egy dolog mindeddig változatlan maradt: a szír törvények homoszexualitást kriminalizáló passzusai.
(Az összeállítás elkészítésében segítségünkre volt az al-monitor.com, az International Business Times, a pri.org, a CNN és a Daily Mail)
Subhi Nahas története meghallgatható az alábbi, angol nyelvű interjúban:
