A melegjogi aktivizmusáról is ismert repülőgép-pilótával hatodik kerületi lakásának tetőteraszán beszélgettünk. A sportos rövidnadrágot viselő Feledi György – ha mást nem is – megvillantotta a maláj repülőgéptragédiával kapcsolatos legdurvább összeesküvés-elméletet, beszámolt közéleti szerepvállalásának motivációiról, valamint elárulta, léteznek-e heteroszexuális stewardok.
Pink Puli: Úgy hallottuk, hogy egy valamire való hetero pilótának öt éven belül megvan a vállalat összes stewardesse. Hogy állsz a ferfi légiutaskísérőkkel?
Feledi György: Érdekes, ahogy ez a macsó kultúra így átcseng a melegekre is, ha pilótának szegődnek. Tudjátok, ez általában úgy szokott menni, hogy mindenki terhes lesz a járat végére (nevet). Dehát ez nyilván nem igaz. Vannak ugyan olyan munkatársaim, akik nagyon szeretik a stewardess lányokat, de azért ez is csak egy munkahely, ahova mindenki dolgozni jár. Le kell hűteni az ilyen álmokat. Persze, az a tény, hogy ilyen szép lányok és fiúk dolgoznak a hátunk mögött, olykor megnehezíti a munkánkat.
[caption id="attachment_243" align="aligncenter" width="940"] Feledi György rövidnadrágban[/caption]
PP: A másik városi pletyka, hogy a melegek aránya a férfi légiutaskísérők között olyan, mint egy átlagos budapesti fodrászszalonban. Találkoztál már hetero stewarddal?
FGY: Igen, de nagyon buzis volt. Komolyra fordítva: nekem nagyon rossz a radarom, senkiről nem tudom megmondani, hogy meleg vagy sem. Egyébként az egyik ausztrál légitársaság kifejezetten úgy hirdet felvételt, hogy előszeretettel várjak a meleg kollégákat. A tapasztalat azt mutatja, hogy sokkal jobban tudják kezelni a hisztérikus utasokat vagy éppen a lerészegedett embereket, mint egy hetero férfi vagy nő. Persze, ebben az is benne van, hogy a melegek sok esetben nincsenek annyira odakötve egy városhoz, családhoz vagy éppen gyermekekhez.
PP: Ha már itt tartunk: hogyan válik az ember pilótává?
FGY: Több út létezik. Amit én csináltam, azt úgy hívják, hogy zero to hero. Lényegében nulla tapasztalattal elmész egy olyan suliba, ahol megkapod a képesítésedet, a „szárnyaidat“. A másik lehetőség, hogy fiatalkorodtól kezdve mondjuk vitorlázórepüléssel foglalkozol és lépésről lépésre felépíted a karriered, elnyered a különböző jogosításokat. Én két és fél év alatt szereztem meg a diplomámat. Egyébként elvégezni azért jóval könnyebb, mint bekerülni egy légitársasághoz.
PP: Sokunkat izgat az egyenruha. A magánéletben is gyakran viseled?
FGY: Meg vagy te huzatva? (Nagyot nevet.) Hát örülök, ha leszakad rólam a nap végén. Az egyenruhát amúgy is megilleti a tisztelet. Én például nem szeretem tisztítóba se hordani, mert nem tudom, mivel mossák ki. Mivel egész nap a bőrömmel érintkezik, inkább én magam mosom. Szóval, eszembe nem jutna munkán kívül viselni. Az egyetlen dolog, amit fel szeretek venni itthon, az a pupucs és a rövidnadrág.
PP: Az egyik európai diszkont légitársaságnál dolgozol jelenleg. Miért őket választottad és nem valamelyik nagy, díjnyertes vállalathoz csatlakoztál?
FGY: A helyzet az, hogy nagyon szerencsés vagyok, nagyon szeretem ezt a légitársaságot. Amikor végeztem Oxfordban, hihetetlen mázlim volt, mert hirtelen itt termett egy légitársaság Budapesten. Honvágy is gyötört természetesen, és azt is gondoltam, hogy elképesztő lehetőségek vannak egy startup légitársaságban. Ráadásul, pont azzal a géppel érkeztek, amivel repülni akartam. Az Airbus ugyanis úgy csinálja a repülőit, hogy bár a típusai különböznek, a pilótafülke nagyjából ugyanaz mindegyikben. A repülés mellett egyébként oktatást is végzünk az új pilóták számára, akik a céghez kerülnek.
PP: Számos feltételezés látott napvilágot a közelmúltban eltűnt maláj repülőgéppel kapcsolatban. Neked melyik a kedvenc összeesküvés-elméleted?
FGY: Az én kedvencem egy egészen elképesztő feltételezés. Amikor egy pilóta ismerősöm azt állította, hogy ez a teória is megállhatja a helyét, megkértem, hogy kezdjen inkább sci-fit írni. A sztori alapja, hogy a gép eltűnése akkor történt, amikor az oroszok elfoglalták a Krímet. Szerinte az amerikaik ezzel az akcióval akarták megmutatni az oroszoknak, hogy ők technikailag mire képesek. Mert, ugye, itt nem csupán arról van szó, hogy lezuhant egy gép, hanem, hogy nyomtalanul eltűnt. Ha ezt valaki direktbe csinálta, az egy nagyon nagy teljesítmény.
[caption id="attachment_244" align="aligncenter" width="940"] Feledi György bögrével[/caption]
PP: Szerinted mi a megfejtés? Milyen repülésbiztonsági következményei lesznek az esetnek?
FGY: Minél több időt töltök ezzel az üggyel, annál inkább arra jutok, hogy egyik ismert teória sem állja meg a helyét. Kivéve talán egyet: hogyha valamelyik pilóta öngyilkos akart lenni vagy valaki szándékosan akart lezuhanni. Ezt a gépet szinte lehetetlen„megölni“,feltéve, hanem direkt erre keszül az ember. Tanulsága már most is van a történteknek. Sokan teszik fel joggal a kérdést, hogy ha egy telefonnal méterre pontosan tudunk tájékozódni, akkor hogyan tűnhet el többszáztonna vas a levegőben. A repülésben a hibáinkból tanulunk. Ezentúl valószínűleg minden gépen lesz olyan jelkövető, ami a világon bárhol meg tudja mondani, hogy hol van az adott gép.
PP: Általában nem pilótaként szerepelsz a médiában. 2012-ben, amikor a rendőrség ismételten megpróbálta betiltani a melegfelvonulást, feljelentetted a BRFK-t. Idén pedig az LMBT közösséget szavazásra buzdító kampányhoz adtad az arcodat. Miért hiányzik neked a nyilvánosság?
A nyilvánosságot nem igénylem, elég nagy bajnak tartom, hogy valaki Magyarorszagon aktivistának számít, csak azért mert kiáll a jogaiért.Amikor 2012-ben a rendőrség megpróbálta betiltani a melegfelvonulást, egyszerűen eldurrant az agyam. Tisztán emlékszem arra a napra: a Népszabadságot olvastam reggel, és az volt a betiltás indoklása, hogy az Andrássy út lezárásával környezetszennyező dízel buszokkal kellene a trolibuszokat helyettesíteni, valamint megzavarnánk a hétvégi autóforgalmat. Ezek az érvekelfogadhatatlanok. A Helsinki Bizottságot megkeresve kértem egy ügyvédet, hogy ezt a jogsértő gyakorlatot megállítsuk. Először is öntsünk tiszta vizet a pohárba. Ha van egy kormányunk, aki nem szereti a melegeket és nem akar melegfelvonulást, akkor az a legkevesebb, hogy nyiltan állást foglal a kérdésben. Ehelyett ma ez úgy zajlik, hogy valaki leszól a Belügyminisztériumba: fiúk, akadályozzátok meg a melegfelvonulást. Tudjuk, hogy a bíróság felül fogja írni a tiltást, de legalább megmutatjuk a szavazóinknak, hogy megpróbáltuk. Ebből a színjátékból lett elegem. Hogyha a bíróság így döntött, akkor akár be is lehet perelni a rendőrséget.
PP: Szerinted szükség van a Pride-ra?
FGY: Amikor a melegfelvonulást kritizálják, vissza szoktam kérdezni, hogy voltál-e már Brazíliában karneválon? A többség mindig megkérdőjelezi a kisebbség létjogosultságát. Itt lakom az Andrássy úttól nem messze. Ha úgy tetszik, minden nap felvonulok ilyen-olyan ruhákban. Van egy nap az évben, amikor nem tehetem meg?
PP: Nagyon sokan a meleg közösségen belül is kritizálják…
FGY: Sok olyan kritikát kapunk, hogy ez kontraproduktív. Ezzel nem értek egyet. Először is a melegfelvonulás egy Stonewallhoz kapcsolódó megemlékezés, ahol a travik álltak ki a rendőrökkel szemben. Ezért utálom, amikor sterilizálni akarják a felvonulást, megpróbálják száműzni a travikat. Nem lehetsz úgy toleráns, hogy közben limiteket szabsz. A tolerancia nem ismer határokat, ez egy abszolút dolog. Ha toleráns vagy, akkor elfogadod, hogy valaki úgy öltözik fel, ahogy neki tetszik. Nem mehetsz oda azzal, hogy ne haragudj, ez nem felel meg a heteronormatív elvárásoknak. Nem a melegfelvonulás hibája, hogy atrocitások történnek, hanem a verekedő csőcseléké. Nem a melegfelvonulas hibája,hogy a média negatív hírt gyárt az eseményből.És igen, azért csináljuk az utcán aznap, mert a lakásban szerencsére nem férnénk el. El kell érnünk a kritikus tömeget, és akkor népünnepéllyé válik a felvonulás.
Névjegy:Feledi György 1980-ban született Pécsett. Budapesten és Aszterdamban hallgatott közgazdaságtant. 2004-ben az első kelet-európaiként felvételt nyert Oxfordba, ahol pilótának tanult. 2008 óta az egyik hazai diszkont légitársaság pilótája. 2012-ben szólalt meg először melegeket érintő diszkriminációs ügyekben. Idén az LMBT közösség választási aktivitását támogató kampány egyik arca.