Sebián-Petrovszki Lászlóval politikai karrierjéről, a melegfelvonuláshoz fűződő változó viszonyáról, magánéleti terveiről és örökbefogadási ambícióiról beszélgettünk. A DK meghatározó háttérembere beavatott Gyurcsány Ferenc öltözködési szokásaiba, elárulta mennyire túlfűtött hely a Parlament, megtudtuk, hogy piálnak-e napközben a képviselők. Következik a Pink Puli kulisszatitok-interjúja.
Pink Puli: Zuschlag János a közelmúltban megjelent könyvében beszámol róla, hogy egy férfi politikus környékezte meg a parlamenti liftben. Téged ért hasonló országgyűlési izgalom?
Sebián-Petrovszki László: Hirtelen arra gondoltam, azt kérdezed, én voltam-e (Nagyot nevet). Nem tudok beszámolni hasonló jellegű élményről. Olyan viszont előfordult, hogy egy vezető beosztású háttérember a Parlament folyosóján félrevonva mondta el nekem, hogy egyébként meleg, és a családja, gyermekei mellett eljár bárokba, titokban fiúzik.
PP: Városi pletykák szerint Szanyi Tibor különösen nagy hangsúlyt fektet a parlamenti gyakornokok mentorálására. Tényleg ilyen túlfűtött légkör uralkodik a Tisztelt Házban?
SPL: Nem tudom, hogy más munkahelyi környezetben, ahol szintén kora reggeltől késő estig dolgoznak emberek iszonyú nagy stresszben, gyakran távol a családjuktól, barátaiktól, nem fordulnak-e elő hasonló esetek. Hat évig dolgoztam a Parlamentben, nyilván töviről hegyire ismerem az épületet. Akadnak a látogatók által használt folyosóktól távol eső helyek, és bizony olyasmiről is hallottam, hogy valaki behozta a párját, alkalmi partnerét az épületbe. Ezt viszont nem a politikai munkával, inkább a feszültséggel kapcsolom össze.
[caption id="attachment_293" align="aligncenter" width="511"] Sebián-Petrovszki László - Fotó: Pink Puli[/caption]
PP: Igaz az, hogy Pálffy István absztinens?
SPL: Erről nem tudok (mosolyog). A képviselők alkoholfogyasztási szokásairól szóló pletykák egy részét én is hallottam, gyakran hamarabb, mint ahogy az újságok megírták. Azt viszont nem tudom, igazak-e. A parlamenti alkoholfogyasztás egyébként is legendás ügy, rengeteget olvasunk erről. Mi a kollégákkal viszont berúgni sosem rúgtunk be a Parlament épületében.
PP: Te vagy Magyarország első nyíltan meleg országgyűlési és európai parlamenti képviselőjelöltje. Ekkora tabu itthon melegnek lenni?
SPL: Fontos, amit mondtál: azok között, akik nyíltan vállalják, valóban én vagyok az első. De arról azért van infóm, hogy a képviselőjelöltek soraiban még találnánk melegeket. Az más kérdés, hogy nem beszélnek erről nyilvánosan. A kampányban rendeztek egy vitát LMBTQ kérdésekről, amelyen én is részt vettem, a pártom színeiben. A vita előtt megkérdeztem egyes ellenzéki kollégákat, miért nem gondolják, hogy esetleg tőlük is olyan ember jöjjön el, aki személyesen is érintett. Azt válaszolták, hogy lefolytattak szűk körben egy beszélgetést a szóba jöhető érintettekkel, ám az illetők nem akartak ezzel a témával előjönni.
PP: Működik bármifajta meleg lobbi a Parlamentben?
SPL: Szűkebb körben gyakran hülyéskedtünk azzal, hogy a balliberális kormányzás alatt – főleg a vége felé – működött egy „meleg maffia”, merthogy az államigazgatásban, több minisztériumban is meghatározó, vezető pozíciókat töltöttek be meleg személyek. Ez persze semmilyen módon nem befolyásolta a kormány mindennapi működését. Ugyanakkor, például a regisztrált élettársi kapcsolat elfogadása idején, a felmerülő politikai, közigazgatási akadályok elsimításában lehetett szerepe annak, hogy az államigazgatás csúcsain egyesek érintettnek érezhették magukat. Nyilván nem állítom, hogy maguknak alkottak volna jogszabályokat, csupán extra érzékenységgel, alapossággal viszonyultak a témához, és át tudták érezni a megoldandó problémákat.
PP: Annak alapján, amit rólad hallani lehet, elég tudatosan építed a karrieredet. A coming outod is tervezett volt, vagy tényleg a véletlen műve, hogy furfangos újságírók felfedezték a vagyonnyilatkozatodban férfi párod nevét?
SPL: Két része van ennek a sztorinak. Hogy beírtam a vagyonnyilatkozatomba Bercinek (Sugár Bertalan énekes – a szerk.) a nevét, két szempontból volt tudatos döntés. Egyrészt magától értetődött, mert noha nem vagyok egy tipikus melegjogi aktivista, akinek az életét és munkáját a melegsége határozza meg, – számomra a szexuális identitásom az ezer tulajdonságom közül csupán egy, nem ez irányítja a mindennapjaimat, – sosem titkoltam életem ezen részét sem. Másfelől, persze, van bennem küldetéstudat: mutassuk meg a világnak a magunk eszközeivel, hogy a normális élet része, hogy van két fiú, akik szeretik egymást és együtt élnek. Ez a két dolog vezetett oda, hogy amikor eljutottam a vagyonnyilatkozatom kitöltéséhez, fontosnak tartottam, hogy beleírjam a párom nevét. Ez tehát nem polgárpukkasztás vagy karrierstratégiai lépés: egyszerűen így éreztem természetesnek.
PP: Bajnai mit szólt a coming outodhoz?
SPL: Amikor Gordon felvetette, hogy kinevezne szakállamtitkárnak, akkor velem és Szigetvári Viktorral leült ezt átbeszélni. Egy nap gondolkodási időt kaptam, ez alatt összeszedtem a pozíció elvállalásával kapcsolatos kérdéseimet, feltételeimet, és másnap közösen végigmentünk a listán. A legutolsó pontnál az szerepelt: „magánélet”. Tudtam, hogy technikailag és jogilag is megtehetném, hogy elhallgatom azt, hogy fiúval élek együtt. A hivatal jogászai felhívták a figyelmemet arra, hogy nem lennék köteles beírni a párom nevét, hiszen nem éltünk regisztrált élettársi kapcsolatban. Én viszont világossá tettem, hogy a kiskapuval nem szeretnék élni. A miniszterelnök és a kabinetfőnök azt válaszolták, hogy ezzel semmi gond nincs, nem is várnak ilyesmit tőlem.
PP: Nem motoszkált a fejedben, hogy az újságírók észreveszik?
SPL: Persze, abszolút számítottam rá, hogy ez nyilvánosságra fog kerülni. Pontosan tudtam, hogy vannak olyan újságírók, akik szisztematikusan minden vagyonnyilatkozatot átnéznek. Aztán, néhány héttel a kinevezésem után, elkezdtek hívogatni egy bulvárlaptól. A mai napig nem tudjuk, hogy végül is honnan került pont hozzájuk az információ. Politikailag holt szezon volt, így ez a téma három napig uralta a kormányzatról szóló híreket. Mivel a balliberális oldal számára nem volt negatív, ezért akár arra is következtethetnék, hogy belülről adott tippet valaki az újságírónak. De ad absurdum az is elképzelhető, hogy mivel Berci akkor jött ki egy új lemezzel, esetleg a kiadó hívta fel a sajtó figyelmét a vagyonnyilatkozatra.
PP: Jól érzed magad a fontos háttérember pozíciójában vagy ennél nagyra törőbb terveid vannak?
SPL: Azt hiszem, hogy ez az életem legnagyobb dilemmája. Gyermekkorom óta politikus akartam lenni. Nem háttérember, hanem politikus, sőt: miniszterelnök. És ezt az sem módosította, hogy ráeszméltem, melegként mindez nem lesz könnyű út. Ám, ahogy haladtam előre a pályámon, egyre jobban elbizonytalanodtam abban, megéri-e nekem politikussá válni. Tíz év alatt kiderült, hogy az a fajta szervezetirányítás, projektmenedzselés, amihez értek, amiben jó vagyok, alapvetően háttéremberi pozícióra determinál. Ha én politikusnak állok, akkor ennek egy jó részéről le kell mondanom. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább kiválasztok néhány projektet, amit ugyan a héttérből szervezek, de hozzám is köthető. Remélem, hogy ezeknek a sikere politikusként is segít majd. A DK egyébként nyitott a politikai törekvéseimre.
[caption id="attachment_294" align="aligncenter" width="452"] Sebián-Petrovszki László - Fotó: Pink Puli[/caption]
PP: Mit gondolsz a hazai politikusok öltözködéséről?
SPL: Szerintem sokkal több lehetőségük lenne jól öltözködni és egészen kiborító, hogy nem élnek ezzel. Már nem ott tartunk, mint húsz évvel ez előtt, amikor alig lehetett egy jó ízlésű embert találni, aki segített volna. Ráadásul mára rendelkezésre állnak a megfelelő anyagok, márkák. Ehhez képest egészen elképesztő, ami a politikusokon látható. És rosszabbat mondok: nem egy politikussal beszéltem, aki erre még büszke is, mondván, ő ebben éli ki a szabadságát. Sokan közülük azt gondolják, hogy a mindennapokban úgyis annyi tanácsadó veszi körül őket, nehogy már az öltözködésükbe is beleszóljanak.
PP: Hogyan látod Gyurcsány imázsát? Kik befolyásolják a megjelenését?
SPL: Amennyire látom, ez nála jórészt ösztönös, ő ebben is kellően a saját feje után megy. A stábon belül adódtak is ezzel kapcsolatos viták. Szerintem például az öltöny és a nyakkendő a politikus munkaruhája. Vele emiatt sokat kellett harcolni, mert bár a zakót még fölveszi, de a nyakkendőt már nem szívesen, öltönynadrágot meg pláne ritkán visel. Az utóbbi időben van ebben változás, sokkal többször jelenik meg öltönyben, mint korábban, és ez engem, illetve a csapatot boldoggá teszi. Gyurcsány öltözködésével jelenleg nincs akut probléma.
PP: És korábban? Volt olyan ruhadarabja, amiről lebeszéltétek?
SPL: Egy farmer kabát, amit borzasztóan utáltunk. Ráadásul, jellemző rá, hogy esetenként beleszeret egy ruhadarabba, és akkor azt szinte állandóan hordja. El is tartott egy ideig, amíg lebeszéltük róla. Azóta, amikor kritizálunk valamit az öltözködésében, fenyegetésképpen megkapjuk, hogy majd előveszi a farmer dzsekijét…
PP: Egy régebbi interjúdban a Pride szerepével kapcsolatban szkeptikusan nyilatkoztál. Hogyan látod ma a felvonulást?
SPL: Két évvel ezelőttig nem szerettem a Pride-ot, ez tény és való. Természetesnek tekintem a melegségemet, nem foglalkoztat a nap huszonnégy órájában, nincs szükségem speciális rendezvényekre a megéléséhez. Azt gondoltam, sokkal előrébb járnánk a különbözőségek, a másság elfogadásában, ha az emberek a magánéletben is megvívnák azokat a harcokat a családdal, a barátokkal, a munkahelyi környezettel, ami a magunk felvállalásával jár, ahelyett hogy évente egyszer felvonulnak. Először két évvel ezelőtt mentem ki a Pride-ra. Akkor lett végleges a DK álláspontja a melegjogokkal kapcsolatban, akkor kezdeményeztük a melegházasság elfogadását. Ekkor gondoltam azt, hogy felül kell vizsgálnom a felvonulással kapcsolatos álláspontomat, így végül ott képviselem a pártot más politikusainkkal együtt. Felszabadító és fantasztikus élmény volt sok baráttal találkozni, igazi fesztivál hangulatban. Tavaly pedig úgy éreztem, a korábbiaknál is többen mentünk ki, a hangulat még szabadabb volt, a Prezi, az Espell és más cégek által kezdeményezett „Nyitottak vagyunk” mozgalom pedig csak rátett egy lapáttal erre a pozitív légkörre. Így az idei felvonuláson is biztosan ott leszek.
PP: Gondolom, az idei Pride-on túl is akadnak még terveid, akár a privát életedet illetően. Mik az elképzeléseid a következő évekről?
SPL: Két éve együtt élek Zolival a legnagyobb szerelemben, és egyre fontosabb számunkra, hogy gyerekünk legyen. Ez egy nagyon komoly tervünk mindkettőnknek. Elsősorban vér szerinti gyermeket szeretnénk, ám ezt ma Magyarországon nem tudjuk jogilag teljesen tisztán megoldani. Jelenleg két opció lehetséges: találunk egy olyan leszbikus párt, aki szintén szeretne gyermeket vagy a másik megoldás, hogy keresünk egy olyan nőt, aki – ha úgy tetszik – megszüli bérbe. Inkább az utóbbi felé hajlunk, mert kizárólag mi szeretnénk felnevelni, nem feltétlenül kötnénk össze az életünket egy olyan párral, akiket igazából nem is ismerünk. Az sincs kizárva persze, hogy esetleg egy olyan külföldi országba visz az utam, ahol mindez egyszerűbb. Brüsszelben, például, a meleg párok általi adoptálás teljesen legális aktus, ott éppen a transzneműek életét nehezítő problémák megoldása körül megy a vita. Más világ az. Felháborítónak tartom, hogy ezzel szemben itthon nekem kell akár törvényeket is kijátszanom, hogy gyermekem legyen. Mindent megteszek politikusként, hogy ez megváltozzon.
Névjegy:Sebián-Petrovszki László politológus 1977-ben született Békéscsabán. 2004-től a Gyurcsány Ferenc vezette kormányok idején a Miniszterelnöki Kabinetiroda munkatársa, 2009-től Bajnai Gordon kormányfő felkérésére a Miniszterelnöki Kabinetiroda operatív működésért felelős szakállamtitkára lesz. A 2010. tavaszi országgyűlési választásokat követően a Magyar Szocialista Párt pártalapítványához igazol, a Táncsics Mihály Alapítvány igazgatójaként dolgozik. Jelenleg a Demokratikus Koalíció operatív igazgatója, Magyarország első vállaltan meleg országgyűlési képviselőjelöltje.