Az egyik legnépszerűbb hazai, vállaltan meleg dj-vel személyes életútjáról, televíziós és zenei karrierjéről beszélgettünk. Megtudtuk, miképpen jutott egy Pest megyei kisközségből a zenei tehetségkutatók és felkapott fővárosi partik világáig. Az L4 Elfour művésznéven ismert lemezlovas nem mindennapi életének legizgalmasabb részletei csak a Pink Pulin.
Pink Puli: A blogod, illetve a Facebook oldalad bemutatkozójában egytagú cigányzenekarként definiálod magad, valamint te vagy az egyik legismertebb hazai vállaltan meleg dj. Melyik nehezebb a mindennapokban: melegnek vagy romának lenni?
Farkas László: Manapság mindkettő baromi nehéz, nem is tudok egyértelműen választani. A melegfelvonulás kapcsán például több támadásnak van kitéve az ember, de mondjuk választási időszakban a cigánytéma is rendre előkerül. Ha csak a saját eddigi tapasztalataimból indulok ki, akkor melegnek lenni talán még nehezebb: azért már vertek meg, mert „buzisabban“ voltam felöltözve…
PP: Ha nem vagyunk indiszkrétek: pontosan mi történt?
FL: Két éve, márciusban a trolin két részeg fiatal hangoskodott, amikor pedig rájuk néztem, elkezdtek buzizni. Leszállás közben már nem tudtam megállni, hogy visszaszóljak. Utánam jöttek és a megállóban nekem estek. Az orrom el is tört, a tisztességes méretű vértócsa nyomai hetekig látszódtak a Lövölde téren. Azon nagyon meglepődtem, hogy este hétkor egy zsúfolt helyen mindenki úgy vette tudomásul mindezt, mintha semmi nem történt volna. Persze, maga a helyzet is teljesen megdöbbentett. Az ember nyilván hall ilyesmiről, de soha nem gondol bele, hogy vele is megeshet. A rendőrség ráadásul azzal zárta le a dolgot, hogy számukra ez nem egyértelműen gyűlölet-bűncselekmény, mert egyébként is szoktak buzizni az emberek.
[caption id="attachment_735" align="aligncenter" width="816"] Jól megférnek egymás mellett a különböző identitásai - Fotó: Pink Puli[/caption]
PP: Mindennek ellenére küldetésnek tekinted a kisebbségi identitásaid felvállalását?
FL: Igen, érzek egyfajta küldetéstudatot. Tápiógyörgyén születtem, ami egy kis, háromezres község Pest megyében, Budapesttől nyolcvan kilométerre. Nem a legjobb anyagi körülmények között nőttem fel, ma is elég sok roma család él Tápiógyörgyén, hasonlóan szerény körülmények között. Nekik is szeretnék – ha szabad így fogalmazni – egyfajta pozitív példát mutatni. Egy tehetséggondozó programban vettem részt anno, az egykori általános iskolám két hónapja kezdte kitüntetni azokat a diákjait, akik szerintük méltóak erre. Én kaptam meg elsőként ezt a címet, és szeptemberben pályaorientációs céllal el is megyek előadást tartani. A melegségem felvállalását szintén fontosnak tartom az LMBT-közösség elfogadása érdekében. A szakállam színezése is az idei Pride szellemiségének, jelmondatának, a "büszkeség most és mindennapnak” a továbbgondolása, magamévá tétele: a jövő évi Budapest Pride-ig szeretném abszolválni a szivárvány összes színét.
PP: Nem félsz attól, hogy beskatulyáznak és a tevékenységed, teljesítményed emiatt háttérbe szorul? Vagy a melegséged felvállalása is része a brandépítésnek?
FL: Nyilván ad nekem egy karaktert, az imázsom része, mivel itthon sokan nem vállalják fel ennyire egyértelműen. Másfelől, nálam ez abból a szerencsés helyzetből is fakad, hogy a hétköznapokban körülöttem lévő emberek elfogadnak és szeretnek. Természetesnek kezelem a saját melegségemet, tehát ez valójában magától jön, nem tudatos marketingeszköz.
PP: Visszakanyarodva a múlthoz: Milyen út vezetett egy Pest megyei kisközségből a média, illetve a zeneipar világához? Mi motivált? Kinek akartál bizonyítani?
FL: Ez főleg belső bizonyítási vágy saját magam felé. A szüleim részéről soha nem éreztem nyomást arra, hogy „fiam, neked bizony ezt vagy azt kell csinálni”. Persze, a tanáraim és a szüleim is nagyon szerették volna, hogy egyetemre menjek. Végig kitűnő tanuló voltam az általános iskolában és a középiskolában is. Ugyanakkor már gyermekkoromban is két dolog érdekelt igazán: a tévé világa és a zene. A gimnázium után is média irányban szerettem volna továbbtanulni, de hogy pontosan mit és hogyan, akkor még nem tudtam. Egyébként jobban belegondolva, hogy kik voltak az igazi barátaim általános és középiskolában, mindig arra jutok, hogy a tanáraim. A tény, hogy osztályelső voltam és mindennek fejében roma is, többeknél kicsapta a biztosítékot.
PP: Hol folytattad az érettségi után?
FL: Érettségi után a BME német nyelvű mérnök-informatikus szakán tanultam, ám egy idő után éreztem, hogy nem ez az én pályám. Később átmentem levelező tagozatra, és ezzel párhuzamosan a Megasztár 4-ben lettem gyakornok. A TV2-nél azt ígérték, hogy, aki beválik, azt később felvehetik, illetve maradhat más produkciókban is. Végül több jelölt közül engem választottak: először segédszerkesztőként dolgoztam, aztán szerkesztő lettem, majd jelentkeztem az online szerkesztői állásra. Két évvel ezelőtt projektmenedzserként végül távoztam a csatornától, de még egy feladatot elvállaltam műsorgyártási területen: a Nagy Duett zenei szerkesztői posztját.
[caption id="attachment_736" align="aligncenter" width="640"] Számos meleg buliban dj-zik Farkas László[/caption]
PP: Kommunikációs ügynökségnek, televíziós produkcióknak is dolgozol. Hogyan váltál médiamunkásból ismert dj-vé?
FL: Az érdeklődés tini korom óta jelen van: hétről-hétre úgy monitoroztam a zenéket (külföldi listákat, online zeneáruházak új megjelenéseit, német elektronikus zenei rádiók játszási listáit), mintha fellépésem lenne szombaton – erre utólag jöttem rá. Persze akkoriban eszembe sem jutott, hogy azokat lejátsszam valahol. Sokáig csak otthon gyakorolgattam, vettem egy egyszerűbb DJ-felszerelést. Úgy három éve döntöttem el, hogy komolyabb terveim vannak a dj-zéssel. Az otthoni gyakorlások során felvettem a mixeimet, idővel feltöltöttem őket a mixcloudra, majd különböző bulikban kezdtem el fellépni.
PP: A partiszervezők milyen mértékben szólnak bele a munkádba? Mennyire érvényesül ebben a műfajban a művészi szabadság?
FL: Amikor először megkeresnek, általában kapok egy ún. briefet, hogy körülbelül mi az elvárás. Onnantól kezdve, hogy bejön, amit játszok, már együtt formáljuk a zenei világot, szabadabb kezem van. Igyekszem az ismert, mainstream zenéket is olyan verzióban megmutatni, ahogyan máshol nem hallhatják. Folyamatosan és tudatosan keresem azokat a remixeket, amelyek rádión keresztül nem jutnak el a közönséghez.
PP: Mára számos ismert parti visszatérő fellépője, állandó vendége vagy. Mi jelentette számodra az áttörést?
FL: Az igazi áttörésnek a dj-karrieremben a tavalyi Pride számított, azt követően kezdtem el játszani a nyári Confetti Summer Freak partikon, majd a Garconson. Nagyon örültem a Nyitottak vagyunk felkérésének is, egy volt TV2-es, akkor már Google-ös kollégám keresett meg. Akkor épp' azon agyaltam itthon, hogyan tudnék valahogy hozzájárulni a Pride sikeréhez, erre megcsörrent a telefon…
PP: Zsenge korod ellenére elég sok szakmai sikert zsebeltél be. Milyen beteljesületlen álmaid vannak még?
FL: A tervek listáján az első a saját zenék, saját remixek készítése. Ezekből ötlet szintjén van már egy rakás, illetve jó néhányat el is kezdtem. Némelyikben megjelenik a cigányzene és az elektronikus zene ötvözése. Illetve – lehet, hogy távolinak, merésznek, vagy éppen nagyravágyónak tűnik – de szeretnék mihamarabb kilépni a nemzetközi meleg partiszcénába is, megjelenni külföldi pride-okon. Az a tapasztalom, hogy a legtöbb helyen az általam csak lakosságinak hívott, egyszerű, úgynevezett „tucc-tucc” house szól. Ezen pedig nemzetközi szinten is szívesen változtatnék. Sokkal színesebb, dallamosabb, részletgazdagabb maga a house műfaj is annál, hogy a meleg közönség csak ezt lássa belőle.
PP: Szeptembertől a Pink Puli zenei rovatát vezeted. Milyen tartalmakra számíthatnak az olvasók?
FL: Műfajoktól függetlenül zenei újdonságokat szeretnék megmutatni hétről-hétre. Valamint, a mindenki által ismert slágerekből olyan remixeket, feldolgozásokat igyekszem megismertetni, amelyeket máshol nem feltétlenül hall az ember. Bár elsősorban a meleg közönség számára érdekes tartalmakra fókuszálok, mindez természetesen a hetero olvasóknak is izgalmas lehet.
Névjegy: Farkas László, 1987-ben született Tápiógyörgyén. Egyetemi tanulmányai mellett, és azt követően számos televíziós produkció munkatársa, szerkesztője. L4 Elfour művésznéven Magyarország egyik legismertebb, vállaltan meleg dj-je.