A sors úgy hozta, hogy három napot kellett Dublinban töltenem. Eredetileg egy koncertre indultam volna, ám az eseményt a szervezők három héttel a kitűzött dátum előtt váratlanul lemondták. Mivel a repjegyet és a szállást már jóval korábban lefoglaltam, bolond lettem volna otthon maradni. Tekintve, hogy a tervezett program igencsak megváltozott, egy egész estét fordíthattam a dublini meleg élet tanulmányozására. Utóbbi szintén nem úgy alakult, ahogy elképzeltem. 

Dublinba érkezve az első meglepetés a reptéri transzferjáraton ért: itt szinte mindenhol van free-wifi, még a tömegközlekedési eszközökön is ingyen netezhetünk. Ilyen helyzetben persze az ember él a lehetőséggel, azonnal bejelentkezik a rokonoknál, barátoknál.Természetesen a számunkra legfontosabb narancsszínű és kék applikációkat is nyomban beizzítottam. Két átszállás után pedig eljutottam a szállásomra, ahol döbbenten vettem észre, hogy röpke egy óra alatt több mint száz üzenetem érkezett a Grindrön. Az érdeklődők magas száma alapján élénk meleg életre számítottam. 

[caption id="attachment_2495" align="aligncenter" width="528"] Műsor a The George Bar-ban - Fotó: facebook[/caption]

Másnap a szokásos dublini alkoholtúra (Guiness sörgyár, Jameson whiskeygyár) és a néhány "kötelező" látnivaló után úgy döntöttem, ideje tesztelni a meleg valóságot. Már a sétáim alatt elégedetten nyugtáztam, hogy egy rendkívül sokszínű városba csöppentem: a heteró polgárok mellett láthatóan kiválóan megférnek a csókolózó leszbipárok, és a kéz a kézben sétáló meleg fiúk. Először a The Front Lounge nevű helyre látogattam, amely egy elegáns, igazi elsőrandis hely süppedő kanapékkal, igényes bútorzattal, bőségesemberállománnyal, valamint az elmaradhatatlan ingyenes wifivel. A közönség élt is a lehetőséggel, hiszen az ülőhelyek nyolcvan százaléka már a belépésem pillanatában foglalt volt, a bárpultot pedig szemrevaló férfiak támasztották. 

Miután az éves söradagomat már a délelőtt során magamhoz vettem, inkább bort rendeltem szódával. Néhány perc elmúltával háromvendégtől is üzenetet kaptam, negyedórával később a számomra legszimpatikusabb srác átült az asztalomhoz, majd javasolta, hogy italaink elfogyasztása után álljunk tovább egy pörgősebb helyre. 

Újdonsült ismerősöm a The George nevű szórakozóhelyre kalauzolt. A The George egy tipikus melegbár, kifinomult fénytechnikával, füsttel és dübörgő zenével. Mivel itt is fröccsöztem, a fiú - aki egyébként vendégdiák - kicsit furcsálta a poharam tartalmát, így műkedvelő sommelier-ként beavattam a hazai borkultúra legféltettebb titkaiba: "This is a Hungarian specialty, its name is fröccs." Ekkor egy pillanatra azt hihette, hogy ufó vagyok, és elmélázva igyekezett utánam ismételni a fröccs kifejezést. Idővel azonban a biokémiai folyamataink már erősebb impulzust jelentettek, mint a zene, így innen is tovább állunk. Bár a következő helyszín már nem publikus, azonban annyit elárulhatok, hogy a kiszolgálás ott elsőosztályú volt… 

A szervezőknek köszönhetően ugyan szegényebb lettem egy koncertélménnyel, ám egy kalanddal mégis gazdagodtam. Nem tudnám megsaccolni, melyikkel jártam jobban, annyit viszont kijelenthetek: bár Dublin nem egy tipikus turistahely, befogadó légköre miatt mindenképp érdemes felkeresni az ír fővárost. Még annak is, aki nem a vörös fiúkra bukik.